Mint a genovai hídomlási tragédia után sokan emlékeztetnek, az autópálya-hálózat kereken 40 százalékát, benne a Morandi-hídi szakaszt is a Benetton konszern tulajdonában álló vállalkozás üzemelteti.
1969-ben, a Milánó és Nápoly közötti szakasz megnyitását követően fejlődött ki az olasz autópályák hálózata, majd az állami vállalatot 1999-ben privatizálták. Akkor szállt be az üzletbe a milliárdos Benetton-család, amely azóta a római mellett több más nagy európai repülőteret is üzemeltet és része van a Csalagútban.
A konszern tavalyi 7 mrd. eurós bevételeinek 70 százaléka azonban az autópályákból származik. A koncesszió alapján azok
bevételeinek jelentős részét megtarthatják és a vállalat abban érdekelt, hogy lehetőség szerint keveset költsön karbantartásra. Ezeket a feladatokat természetesen nem hanyagolhatja el teljesen, mert elvesztheti a koncessziót (ami most fenyegeti), de a szerződések alapján arra is módja van, hogy az építési-javítási munkákat versenytárgyalás kiírása nélkül, saját cégeivel végeztesse.
Az EU már régen kifogásolta a verseny hiányát és áprilisban született megegyezés arról, hogy bizonyos pályaszakaszokon rövidebb időszakra adnak koncessziót, az üzemeltető csak korlátozottan emelheti a díjakat és fizetnie kell, ha elhanyagolja az esedékes karbantartást. Az alku mindenesetre szigorúnak aligha nevezhető: a Benetton tulajdonolta Autostrade a már 2038-ig kitolt koncesszión túl 2042-ig üzemeltethetné a pályákat – ami a történtek után kevéssé valószínű.
Forrás: Neue Zürcher Zeitung
