Egyetlen hónap alatt 655 céget törölt a cégbíróság, így az elmúlt tizenkét hónapra esik a sokéves törlési statisztika valamennyi dobogós hónapja. 2012 novemberében 623, idén májusban 630 cég szűnt meg, ezt követte a mostani rekord. Ezek után nem meglepő, hogy a megszűnések számát tekintve idén minden bizonnyal átlépjük a 2010-es évi 5200-as negatív csúcsot is.
„Hiába emelkedik az ágazat kibocsátása és rendelésállománya, ha a növekedés csak egy szűk területet érint, és a legnagyobb bajban levő mikro- és kisvállalkozások nem jutnak a közelébe” – mondja Tóth Tamás, az Opten ügyvezető igazgatója. Tóth szerint az ágazat kis cégeinek alapvető problémája, hogy referenciák és kapacitások hiányában nem rúgnak labdába olyan nagyberuházásokon, mint az autópálya- vagy a stadionépítések. Ezért fordulhat elő, hogy a frissen indított, feltehetően törléssel végződő eljárások száma az elmúlt időszakban ismét emelkedni kezdett.
A megszűnések mögött most még jobbára a tavaly indult felszámolási eljárások húzódnak meg, ezek magyarázzák a jelenlegi megszűnések kétharmadát. Ugyanakkor az induló eljárások között egyre nagyobb súllyal szerepelnek a kényszertörlések (357 eljárás), számuk már meg is haladja a felszámolások és végelszámolások összesített értékét (összesen 300 eljárás). Így jövőre várhatóan a kényszertörlés veszi át a leggyakoribb megszűnéshez vezető eljárás szerepét a felszámolástól.
„A kényszertörlés intézményének bevezetése egyszerűsítette az adminisztratív kötelezettségeiket sem teljesítő cégek megszüntetésére irányuló hatósági erőfeszítéseket, egyúttal tiszta vizet öntött a pohárba: kevesebb az olyan költséges és eredménytelen felszámolási eljárás, amely a hitelezők kintlévőségének teljes veszteségleírásával zárul. A hitelezőkre ugyanakkor ez az eljárástípus többletterhet ró, mert amíg a felszámolóbiztosok hivatalból kezdeményezhették a cégvezetők bírósági felelősségre vonását, a kényszertörlési eljárás esetében ez a feladat a hitelezőkre hárul. „Sajnos, a tapasztalatok szerint ez sokszor elmarad, ami rontja a fizetési morált” – mondja Tóth Tamás.
A lakossági ingatlanberuházások felfutása továbbra is várat magára, jóllehet a folyamatosan csökkenő jegybanki alapkamat kedvező hátteret biztosítana a jelzálog-fedezetű forinthiteleknek. A reálkeresetek növekedése ellenére azonban a hitelkeresleti oldal továbbra is rendkívül alacsony szinten stagnál. „Az utóbbi évek súlyos ingatlanpiaci problémái jó időre elvették a lakosság kedvét a lakásvásárlástól és -felújítástól. Ebből a csapdából csak a bizalmi indexek felfutása, a támogatott lakáshitelek megerősítése és a devizahitelek kérdésének megnyugtató megoldása jelentene kiutat, ezek szerencsés együttállására azonban még jó ideig várni kell. A lakossági ingatlanberuházások nélkül pedig a kisebb építőipari vállalatok helyzete továbbra is kritikus marad” – mondja az Opten ügyvezetője.
