A már egyébként is szűk kapacitással bíró tengeri szállítmányozás keveset képes átvállalni a plusz szállítandó árukból. Továbbá a tengeri szállítmányozásban felhalmozódott késedelmek, amelyek 20-30 napot tesznek ki, jelentős probléma elé állítja az európai és amerikai vállalatokat az ázsiai beszerzések nem tervezhető beszerzési ideje miatt. Nem is beszélve a tengeri fuvardíjakról, melyek történelmi magasságokban mozognak. Amennyiben a katonai konfliktus elhúzódik, mindenképpen az árak további növekedésére lehet számítani. A fuvardíjakat a dráguló üzemanyagár is befolyásolni fogja.

Ha nem tudod, mi lesz, készletezz! 

Alapanyag- és termékhiánytól tartva a vállalatok előre hozzák beszerzéseiket, ami a szűk raktérkapacitással bíró közúti fuvarozási piacon szállítandó árutöbbletet eredményez. Ez az árak további emelkedéséhez, a szállítási határidők hosszabbodásához vezet. Ezt pedig az üzemanyagárak emelkedése, a sofőrhiány, a kereslet-kínálat egyensúlytalansága, az új teherautók beszerzési nehézsége még tovább fokozza.

Előrehozott vásárlások esetén a raktározandó árumennyiség növekedésével, az előrehozott finanszírozási költséggel is számolni kell.  Vannak vállalatok, akik tartva az alapanyag- és termékhiánytól, egy-egy termék esetén akár az egész éves termékmennyiséget lehívják, azaz megvásárolják, ha van rá lehetőségük.

Jelen pillanatban mind a négy szállítási módnál szállítási bizonytalansággal kell számolni, azaz a raktérszűke miatt a szállítási határidőknél nagyfokú a bizonytalanság. Ha van is áru, nem biztos, hogy van raktér is hozzá.

A beszerzés jövője a több lábon állás 

Illetve fel kell készülni egy megszokottnál magasabb fuvardíjszintre, ami már az utóbbi két évben a tengeri szállítmányoknál megjelent, most pedig a többi szállítási ágazatban is várható. A kikötők továbbra is be vannak dugulva, a késedelmes konténereket a közúti fuvarozási ágazat sem tudja mentesíteni. Ez negatívan befolyásolja a háború miatti új, tengeren túli ellátási területekről érkező árukat is, ami az ellátási láncokban mindenképpen zavart fog eredményezni. Olaj és egyéb termékek világpiaci árának emelkedésének is árfelhajtó hatása lesz, ami a költségszintet a beszerzéseknél tovább növeli. A piaci szereplőknek fel kell készülni a több lábon állásra a beszerzés területén, ezzel tudják valamennyire a kitettségüket csökkenteni.

Megfontolandó volna a nearshoring is, ami a termelés és a szállítás földrajzilag közelebbi régiókba telepítését jelenti. Azonban a háború – Európára nézve – jelen pillanatban pont ennek ellenkezőjét hozza magával. Borzasztó belegondolni, hogy az európai vállalatok egy európai beszerzést kénytelenek lesznek a tengerentúlról pótolni, hiszen a természeti kincsek fellelhetőségének helyhez kötöttsége miatt nem tudnak szabadon választani alternatív beszerzési piacot.

Gyulai Krisztina szakértői cikkei>>>