Szállítmányozási vállalatvezetőként és tulajdonosként sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy megbízóink a stratégiai döntéseikbe is beavatnak bennünket. Ez a covid miatti és a mostani háborús helyzetben még inkább így van. A logisztikai szektor „régi motorosaként” nap mint nap harcolunk az elemekkel, hogy a megszokott színvonalon teljesítsünk, közben közelről látjuk, ahogy a különböző piaci szereplők reagálnak a jelenlegi helyzetre. 

Az orosz-ukrán konfliktus világszerte aggodalmat kelt a gazdasági szereplők és a társadalom körében is. Tulajdonos-vállalatvezetőként, a logisztikai szektor „régi motorosaként” egyrészt nap mint nap harcolunk az elemekkel, hogy a megszokott színvonalon teljesítsünk. Másrészt azt is közelről látjuk, ahogy a különböző piaci szereplők reagálnak a háborús helyzetre, milyen döntéseket hoznak beszerzéseikben a túlélés, újraalakulás jegyében. 

A fejlett világban egy mai fogyasztó számára elképzelhetetlen, hogy valamilyen termék, amit meg tud fizetni, ne legyen. Ezt most még csak tanuljuk, nehezen értjük, de az elkövetkezendő években ezzel várhatóan együtt kell majd élnünk. Így különösképpen örülhetünk, hogy húsvétkor – ha drágábban is, de legalább – a gyerekeknek biztosítani tudjuk a húsvét varázsát a megszokott módon és minőségben.

A háború következményei az élet minden szintjére átgyűrűznek. Már rövidtávon is érezhetővé válnak a hatások a háztartásokban is. Hiánytermékek, energiaszűke, magasabb árszint… Alternatív beszállítói piacok keresése, új beszerzési csatornák felkutatása jelenthet megoldást – olvasni a választ különböző fórumokon, ez azonban közel sem ennyire egyszerű. Ha megvizsgáljuk a szállítmányozási lehetőségeket, a jelenleg is túlterheltséggel működő logisztikai infrastruktúrát, be kell látnunk, hogy sokkal nagyobb kihívás elé néz most a világ, mint amekkora elé a Covid alatt nézett.