…és érkezett a jegybanki válasz is
A megugrott inflációval szembesülve a kelet-közép-európai központi bankok változtattak a korábbi laza monetáris politikájukon, amelynek célja a gazdaság támogatása volt a világjárvány első szakaszában. 2021 közepén a cseh és a magyar jegybank is megkezdte a kamatemelést, a lengyel központi bank pedig néhány hónappal később állt be a sorba. Azóta ezek a jegybankok egyenként legalább 500 bázisponttal emelték a kamatot. Magyarországon a jegybanki alapkamat 2022 januárban 2,9 százalék volt, majd több lépcsőben ugyan, de júliusra elérte a 9,75 százalékot.
A Coface elemzői úgy vélik, mivel a kelet-közép-európai régióban az árak megugrását elsősorban a mezőgazdasági és energiatermékek okozzák, amelyek árait többnyire globális piacokon jegyzik, az egyes országok központi bankjai monetáris politikájukon keresztül csak korlátozott hatást gyakorolnak erre az inflációs komponensre.
Ennek ellenére a maginfláció, azaz az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított áremelkedés is növekszik a régióban. Magyarországon júliusban elérte a 11,7 százalékot, ami azt mutatja, hogy a belső áremelési nyomás is erős. Ezt támasztja alá a javuló munkaerőpiac, a munkanélküliségi ráta csökkenése, a növekvő munkaerőhiány és a részben ebből adódó szárnyaló bérnövekedés is. Ez utóbbi pedig nemcsak hogy tovább erősítheti az inflációt, hanem már magával hozhatja az ár-bér spirált is.
Forrás: Coface
Sokk 400 forint felett: 416
Az euró árfolyama 2022 júniusában meghaladta a 400 forintos történelmi szintet, majd néhány héttel később a 410 forint mellett is elsuhant: a háború kitörése óta a magyar deviza több, mint 8 százalékot gyengült az euróval szemben, miközben a lengyel zloty és a cseh korona gyakorlatilag alig változott.
A forint euróhoz mért árfolyamának alakulása további árfelhajtó és inflációt gerjesztő hatással bír, hiszen azok az importőrök, akik eddig csak az energia- és alapanyagár, illetve a szállítási költségek emelkedését árazták be a termékeikbe, hamarosan az árfolyamveszteséget is belekalkulálják áraikba. Az újabb áremelések pedig újabb inflációs nyomást gyakorolnak a gazdaságra, csökkentik a vásárlóerőt és a szigorodó jegybanki politika mellett növelik a recesszió valószínűségét.
De ha drága a hitel, drága az alapanyag, drága az EUR, akkor hogyan lehet még biztonságosan, fenntartható módon működtetni a vállalkozásokat?
A vállalatok működésének és finanszírozásának egyik legfontosabb forrása – a bankrendszer mellett – a szállítói hitelezés: a B2B üzleti világ jellemzően halasztott fizetéses konstrukcióban, ezáltal kényszerből hitelezőként működik, sok esetben egyenként is akár nagy összegben.
A jelenlegi kedvezőtlen piaci környezetben a vállalkozások lehetőségei rendkívül megdrágultak, így a halasztott fizetés gyakorlata egyre inkább felértékelődik. Ugyanakkor, mivel a soha nem látott kihívások számos vállalkozás stabilitását jelentősen megingatták, a vevőportfólió folyamatos nyomon követése, valamint a halasztott fizetésű számlák biztosítása elengedhetetlen, az esetleges nemfizetések megelőzése, vagy – rosszabb esetben – kártérítése érdekében. A vevők nyomon követése mellett, a gyártó cégek számára a beszállítók monitoringozása is kiemelt fontosságú lett a termelés folyamatos fenntartása érdekében, hiszen az ellátási láncok zavarai már a koronavírus járvány első hulláma óta problémát jelentenek a vállalkozásoknak, a háború hatásai pedig csak tovább súlyosbították ezeket.
A kialakult gazdasági helyzet tehát fokozottan fontossá teszi a tudatos és proaktív kockázatkezelést, amit a legjobban olyan szolgáltatók termékeivel lehet megoldani, akik a követeléskezelési és fizetési nehézségekkel kapcsolatos naprakész adatokkal felvértezett információkat képesek biztosítani partnereik számára.
