Az olimpia rendezésének gazdasági hatásait sokat elemzik, de, hogy mekkora megterhelést jelent egy országnak a dolog, arról sokat mond, hogy míg 2009-ben, amikor Brazília megnyerte a rendezés jogát, éppen egy gazdasági boom zajlott, most harminc éve a legnagyobb válságot szenvedi el. Mi ebből a tanulság?
Tanuljunk mások hibáiból!
Olimpiákat már elég régóta rendeznek, a problémák többsége, ami felmerülhet, tehát már előjött máshol is (jó, a Rióban a Zika vírus okozta pánik újszerű). A cégvezetésben is igaz, hogy ha az, amit kitaláltunk tényleg egészen egyedi is, akkor is találhatunk korábbi tapasztalatokat, amelyeket érdemes áttekinteni. Ha megnézzük, mi okozott gondokat másoknak mondjuk a szállítmányozás vagy épp a készletezés terén, vagy milyen jogi gondokba buktak bele a versenytársak, rengeteg aknát ugorhatunk át sérülés nélkül. Akár olyanokat, amelyekre nem is gondoltunk, hogy léteznek egyáltalán. Tanulmányozzuk a sikeres és a bukáshoz vezető megoldásokat is!
Hagyjuk az érzelgősséget!
Az üzleti sikerhez elengedhetetlen, hogy a vezető tisztán lássa a valóságot és ne engedje, hogy elvakítsák az érzelmek vagy a szenvedély. (Persze, szenvedélyre szükség van. De nem helyettesíti az Excel táblákat.) Az olimpia a sport ünnepe, mindenki könnyes szemmel nézi a sportolók heroikus küzdelmét és a győztesek örömét. Ez azonban csak az egyik – az érzelmi – oldal. Más szempontból kőkemény üzletről van szó, amin sokan nyernek, de a rendező számára inkább – ahogy a National Geographic fogalmazott - inkább egy pénznyelő. Az érzelmeket el kell különítenünk a vezetői döntésektől, különben végünk.
A riói olimpia eredetileg tervezett költségvetése 11,9 milliárd dollárral számolt, a végösszeg viszont valójában 15 milliárd körül lesz a szakértők szerint. És nem ez az egyetlen olimpia, ahol a költségek végül magasan a tervek fölé nőttek. Valójában mindegyik többe került, mint ahogy eredetileg terveztek, a Business Insider szerint átlagosan 167 százalékkal!
A költségek alábecslése az induló vállalkozások esetében is gyakori hiba. Hiába számolunk mondjuk alacsony bérekkel, ha annyiért senki nem akar nálunk dolgozni, vagy saccoljuk meg az alapanyag árát úgy, hogy épp passzoljon az üzleti tervbe, ha valójában nem ellenőriztük, hogy mennyi a reális ár. Fontos, hogy felépítsünk egy mérhető és ellenőrizhető rendszert, amelynek segítségével reális célokat tűzhetünk ki és követhetjük, hogy sikerül-e elérnünk azokat. Így nem kell majd egyszer csak egy nagy és kellemetlen meglepetéssel szembesülnünk, amikor a valóság kopogtat az ablakon.
Készüljünk a legrosszabbra!
Nem, egyáltalán nem vagyunk negatívak! Természetesen az üzleti sikerhez szükség van rá, hogy higgyünk abban, hogy amit kitaláltunk, bejön. De azért mégiscsak jobb, ha van egy B tervünk is, hátha mégsem úgy sülnek el a dolgok, ahogy számítottunk rá. Sőt, ha már itt tartunk, a legjobb egy C tervvel is készülni. Ha nem csak egyetlen irány van a fejünkben, könnyebben leszünk képesek fordítani a kormányon, ha szükség van rá.
És legyen egy menekülési variációnk arra az esetre, ha ne adj Isten, minden összeomlik – tanácsolja Tanner Simkis az Entrepreneur.com-on megjelent cikkében. Ugyanis ha felkészülünk a bukásra, könnyebben észrevesszük annak előjeleit, így nagyobb esélyünk lehet, hogy elkerüljük azt.
2014-ben, két évvel az olimpia előtt a dolgok úgy álltak, hogy volt rá esély, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkéri Londont, vegye át a 2016-os játékok megrendezését a négy évvel ezelőtti infrastruktúrára építve. Végül logisztikailag megvalósíthatatlannak minősítették ezt az ötletet, de jól példázza, milyen mértékig hasznos lehet, ha van másik opciónk bedőlés esetére mindenhol, ami igazán fontos.
A cikk az Entrepreneur.com írása alapján készült.
