Míg 150 évvel ezelőtt egy bank által kezelt pénz megszerzésének legegyszerűbb módja az volt, ha lóval és pisztollyal kirabolták, 50 évvel ezelőtt pedig az, ha valaki pénztárosként dolgozott, ma a rosszindulatú támadónak akkor van a legkönnyebb dolga, ha a vezető pozíciók közelében tud elhelyezkedni - idézi a tanácsadó cég sajtóközleménye Ralph van Udent, a Deloitte vállalati kockázatkezelési üzletágának igazgatóját. A kontrollok megkerülését, kiiktatását ugyanis a nemzetközi adatok szerint a legkönnyebben a vezetőség tagjai vihetik véghez. Ezt látszik alátámasztani, hogy a vállalaton belüli visszaélések mintegy harmadát a belső kontrollkörnyezet és ellenőrzési rendszer hiánya, a vezetői ellenőrzés elmaradása és a működő kontrollok kiiktatása okozza.
Márpedig a vállalaton belüli visszaélések mind gyakoriságban, mind pedig értékben nagyobb veszélyt jelentenek, mint a kívülről elkövetett csalások. Az ACFE (csaláskivizsgálók nemzetközi egyesülete) 2008-as felmérésében szereplő mintegy ezer eset egyötödét véletlenül, 46 százalékát pedig bejelentés alapján fedezték fel. A belső ellenőrzés és a működő vállalati kontrollrendszer 20-20, a külső audit 9, a rendőrségi felderítés pedig 3 százalékkal részesedik ebből a tortából. (Az arányok összege több mint 100, mivel egy esethez több bejelentési mód is kapcsolódhatott a felmérésben). A rendőrség bevonása a nemzetközi tapasztalatok szerint a vállalati nyomozás korai szakaszában inkább rontott, mint javított a vizsgálatok eredményességén. Ennek oka az, hogy a hatóság emberei gyakran nem rendelkeznek olyan széleskörű jogszabályi, és speciális szakmai ismeretekkel, ami a csalások teljes feltérképezését lehetővé tenné.
A "mindent elintéző" típus
A visszaélések típusai között toronymagasan vezet a vállalati eszközökkel kapcsolatos visszaélés, bár értékben a "klasszikus" korrupció és a pénzügyi beszámolók adatainak meghamisítása áll az első helyen. A csalást leggyakrabban elkövető csoportoknak, az alkalmazott és vezető beosztású elkövetőknek tipikus személyiségrajza van, és sokszor nagyon hasonlóak a motivációik. A lehetséges elkövetők azonosításához, a folyamatban lévő csalás felderítéséhez éppen a munkatársak viselkedésének néhány közös jellemzője, vagy néhány feltűnő jel vezethet el, amelyeket a belső ellenőr úgynevezett csalásjelzőkkel (red flags) jelöl.
A "hétköznapi" elkövetők a legtöbbször első alkalommal próbálkoznak visszaéléssel, és ennek megfelelően láthatóan a lehetőségeik felett élnek, vagy "mindent elintéző" ember hírében állnak. A pénzügyi nehézségek, családi konfliktusok, az üzleti partnerekkel ápolt rokoni-baráti kapcsolat, a megmagyarázhatatlanul agresszív, vagy defenzív viselkedés az ő esetükben mind jelei lehetnek egy-egy csalási esetnek vagy sorozatnak. A válság egyik hatása az lehet, hogy a romló gazdasági környezetben a csalások, belső visszaélések is el fognak szaporodni. Az elbocsátások következtében a megmaradó alkalmazottaknak a korábbinál több feladatot kell ellátniuk, problémát okozhat az új felelősségi területek elhatárolása, és ezzel párhuzamosan csökkenhet a belső vállalati kontrollok hatékonysága.
Érdemes külső szakemberrel megvizsgáltatni a céget
Azok az alkalmazottak, akiket a válság miatt az elbocsátás veszélye fenyeget, hajlamosabbak lehetnek arra, hogy visszaélések révén próbálják meg biztosítani a megszokott életszínvonalukat, vagy ily módon próbáljanak meg felhalmozni anyagi tartalékokat - hívja fel a figyelmet a Deloitte. A vállalatoknak éppen ezért a korábbinál sokkal jobban kell koncentrálniuk a csalások megelőzésére, akár külső szakértők bevonásával is.
A Deloitte szakértője szerint a csalások felderítése nem egy ember, egy osztály, hanem a szervezet minden dolgozójának, vezetőjének a feladata. A visszaélések elleni küzdelem egyik legfontosabb eleme a megfelelő tervezés: előre definiálni kell, hogy ki felelős a kontrollokért, a nyomozásért, a kommunikációért és a jogi lépések megtételéért.
A visszaélés elleni védekezési program legfontosabb elemeit az etikai kódex és a kapcsolódó tréningek, a pénzmosás-ellenes szabályzat vagy a fizikai biztonság jelentik. Ha azonban hiányzik például a bejelentővonal, a csalásellenes szabályzat, a csalásjelzők, a csaláskockázati mátrix, és hiányoznak a kivizsgálási tervek, akkor - a szervezettség hiányában - jóval kisebb az esélye a hatékony megelőzésnek és felderítésnek.
