Amerikai kutatók megállapították, hogy a helyzet valóban hasonlítható Pavlov, a Nobel-díjas orosz magatartáskutató híres kutyakísérleteihez, amikor már az etetést jelző csengőszó jó érzést vált ki az ebekben.
Mobilunk kettyenése, amely új e-mailt, értesítést jelez, hasonlóan bizonyos örömérzéssel jár – függetlenül attól, mit olvasunk aztán. Kialakul az a fajta kondicionált reflex, mint Pavlov kutyáinál és ez már az egészségünkre, lelki világunkra káros függőséghez vezethet, hiszen a pozitív élmény reményében pillantunk folyyton készülékünkre.
A kérdést vizsgáló orvosok úgy látják, a helyzet olyan, mint az alkoholnál: lehet valaki enyhén, közepesen vagy súlyosan függő. S az italhoz hasonlóan: vannak, akik számára az enyhe mobil-függőség előnyös. Nem arról van szó tehát, hogy dobjuk el a mobilt, hanem arról, hogy mértékkel, megfontoltan használjuk.
A már problematikus mértékű használat jelei:
- emiatt soká maradunk fel, rosszul alszunk
- kevesebb időt tudunk családunkkal, barátainkkal tölteni
- befolyásolja munkavégzésünket
- eldurvulunk, akár tudattalanul
A készülék túlzott használata csökkenti kreativitásunkat, hiszen kevesebb időnk marad arra, hogy gondolkodjunk. Fokozottan áll ez a serdülő fiatalokra, a közösségi oldalak felerősíthetik szorongásaikat, csökkenthetik önbecsülésüket.
Akik naponta öt, vagy még több órát foglalkoznak a mobiljukkal, kimutatottan rosszabbul érzik magukat lelkileg, mint mértéktartóbb társaik. Eltiltani őket persze nem lehet, hiszen így kirekesztetetteknek éreznék magukat – de azok, akik ”csak” napi 1-2 órát lógnak a mobilon, sokkal boldogabbak.
(Forrás: NPR)
