A magánszféra már ma érdeklődést mutat az olyan fejlesztések iránt, mint az egyre zsugorodó méretű processzoros érzékelők - más néven okos porszemek - , melyek láthatatlan hálózatai az internet fejlődését is új irányokban nyithatják meg.

Már ma sem nagyobbak egy rizsszemnél azok az intelligens szenzorok, melyek legújabb generációját a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói tesztelik, s egyes becslések szerint öt éven belül porszemnagyságúvá zsugorodva ellepik az egész bolygót. Szakmai körökben gyakran csak mote-oknak, azaz porszemeknek hívják ezeket az apró drótnélküli érzékelőket, melyeknek számítási kapacitása nagyon kicsi, de együtt igen összetett rendszerek felépítésére képesek. Segítségükkel a fizikai világ olyan részeiről juthatunk információkhoz, melyekre eddig legfeljebb csak korlátozott rálátásunk nyílhatott: erdőtüzek terjedése, földrengésben megsérült épületek vagy nukleáris hulladéktárolók belső állapota ugyanolyan veszélytelenül nyomon követhetők lesznek az előre betelepített érzékelőhálók által, mint ahogy a természettudományos kutatások előtt is új távlatok nyílnak meg. Ugyanakkor az új technológiával a kormányok és multik megfigyelőrendszerei olyan mértékben betörhetnek magánéltünkbe, hogy az Orwell disztópikus vízióit is ifjúsági irodalommá szelídítheti.

Okos porszem, még okosabb hálózat

Az "okos por" kifejezés Kris Pistertől, a Dust, Inc. cég vezetőjétől származik, aki az 1990-es évek közepén dolgozta ki a koncepciót. Első intelligens porszemei, melyeknek a fejlesztését a Pentagon fejlesztői részlege, a DARPA finanszírozta, mikroprocesszorral, rádió adó-vevővel és fényérzékelővel rendelkeztek. A következő, ma is használatos generációra már különböző fajta, például hő-, hang- és mozgásérzékelőket is lehet csatlakoztatni, de a mérete még ezeknek is távol áll a valódi porszemekétől: a 2001 októbere óta gyártott Mica széria a gyufásdoboz nagyságnál tart.

A szenzorok adataikat meghatározott időkben egy távoli központi gépnek továbbítják, előre feldolgozott formában, ami sokkal kevesebb energiát igényel, mint nyers adatok folyamatos küldése. A rendszerek intelligens működése mögött egy TinyOS nevű szoftver áll, ami egy önálló, az érzékelők nyolc kilobájtos memóriájára fejlesztett operációs rendszer. A platform a belső információáramlás útvonalait is automatikusan hozzá tudja alkalmazni a változó külső állapotokhoz, például a - hálózaton kívül eső - központi gép pillanatnyi helyzetéhez. Hasonló cselek jóvoltából az érzékelők energiafelhasználása a hagyományos mobileszközökének tízezred részét teszi ki és energiaforrásaik élettartama így 1-10 évre is kiterjedhet. A Panasonic már elkezdte a milliméteres nagyságrendű elemek gyártását, de a remények szerint a jövőben az ilyen energiaforrások teljesen feleslegessé válnak: az érzékelők inkább környezetükben rendelkezésükre álló fényből, mágneses mezőkből és apró vibrációkból nyerik majd az energiát.

Az okos energiagazdálkodás mellett a TinyOS révén a rendszer előre beprogramozott feladatokat is meg tud oldani, melyeket a távolból bármikor újra lehet írni. A DARPA egyik 2001-ben végzett kísérlete során egy út mellett hat érzékelőt helyeztek el harci járművek megfigyelése céljából. Amikor egy tank elhaladt mellettük, megváltoztatta a föld mágneses sugárzását, amit az érzékelők egyből rögzítettek, majd összevetették adataikat és kiszámolták a jármű irányát és sebességét. Egy órával később az arra szálló repülőnek továbbították a tankról tárolt információkat. Egy későbbi kísérlet során az érzékelők egy távirányítható járművet kormányoztak el ugyanazon az útvonalon, amin egy korábban általuk bemért harckocsi haladt végig.

A vonalkód után

Az üzleti szférában az érzékelő hálózatok forradalma elsősorban a vonalkódot felváltó, eldobható csipet tartalmazó RFID - radio frequency ID tag, azaz rádiójeleket kibocsátó azonosító címke - elterjedését jelenti, melynek segítségével az árukészlet változása pillanatról pillanatra nyomon követhető. Többek közt a Tesco és a Shell is alkalmaz már első generációs RFID rendszereket árukészletének nyilvántartására. Az összetettebb alkalmazások irányában gondolkodó York International Corp. cég tervei szerint pedig a következő öt évben több százezer érzékelőt telepít az általa gyártott légkondicionálókba, hogy azokon keresztül ellenőrizze működésüket.

Ahogy a méret csökken, a lehetséges alkalmazások száma egyre bővül és az okos porszemek az internetet teljesen új irányokban nyitják meg. Míg a világháló eddig leginkább ember és ember közt hozott létre kapcsolatot tudatosan szerkesztett tartalmakon keresztül, az érzékelő hálózatok a fizikai világ maradék részét is be fogják kapcsolni: "A bolygó felszínén szétszórtan, az okos porból létrejövő hálózat folyamatos adatcsatornákat nyit meg a földről és lakosairól, a közlekedési hullámoktól kezdve az ózonlyukak állapotáig bezárólag", összegzi a New Scientist.

A parányi érzékelők megjelenése komoly aggodalmakat szül a személyi jogok védelme kapcsán, mind a kormányok és a nagyvállalatok irányában. Ahogy a szenzorok megjelennek majd fizetési rendszereinkben, kocsink kerekeiben, személyes dokumentumainkban, közlekedési táblák és jelzőlámpák oszlopaiban, a bűnözők nyomon követése mellett ugyanúgy lehetőség nyílik mindennapi szokásaink megfigyelésére is. Júniusban polgári jogi csoportok tiltakozásukat fejezték ki az RFID címkék Wal-Mart áruházakba való telepítése ellen, aminek eredményeként az áruházlánc el is állt a tervtől, hogy 2007-re minden raktárába bevezesse a technológiát. Mégis, ahogy a szenzorok alkalmazásai egyre több területen hoznak áttöréseket, egyre kevésbé hasonlít a helyzet egy egyszerű eldöntendő kérdéshez. Az Intel egészségügyi központokban végzett kísérletei során a szenzoros hálózatok emlékezetzavaros betegeket figyelmeztetnek arra, hogy mikor kell étkezniük vagy inniuk. Amerikai természettudósok pedig egy ritka, kizárólag egy Maine állam melletti szigeten költő madárfaj szokásait tudják tanulmányozni a fészkekbe telepített megfigyelőkön keresztül. Arról nincs hír, hogy az alanyok bármelyik esetben tiltakozó hangot ütöttek volna meg...

A New Scientist nyomán