A munkáltatók szeretik, ha mindenki teszi a dolgát, az irodai munkavállalókat azonban időnként nem éppen a munkavégzéshez köthető tevékenységek foglalkoztatják. "Eltévelyedésük" egyik legfőbb oka maga a munkaeszköz, a számítógép. Az informatikai végfelhasználók asztalain ugyanis gyakran komoly pc-k működnek, teljességgel feleslegesen. Ez annak ellenére van így, hogy a munkához az esetek döntő többségében nem lenne szükség e szupergépekre, a multimédiás lehetőségekről nem is beszélve. Így fordulhat elő, hogy az informatikai beruházások miközben növelik a folyamatok hatékonyságát, a dolgozókét alaposan csökkentik és felesleges mértékben apasztják a bevételt.
Mindennek két alapvető magyarázata van. A kevésbé lehetséges ok, hogy a döntésért felelős gazdasági, informatikai vezetők esetleg nincsenek tisztában a választható technológiákkal, azonban valószínűbb, hogy inkább nem vállalják a konfliktushelyzetet a beosztottakkal, amikor azok a gépigénylésnél minél szélesebb műszaki teret kívánnak biztosíttatni maguknak.
Az ilyen jellegű pazarlásra számos példát lehet találni. A vállalati recepciós pultok monitorai mellett gyakran ott a hangfal, számos egészségügyi intézményben a dos alapú nyilvántartó programok kétmagos processzorokon futnak, stb. Ráadásul az így lehetővé tett chat, játék, film, internet és más alkalmazások önkényes használata széles és rendszeres ablakokat nyit az informatika biztonságán. Az így okozott károkról ugyan nincs adat, mint ahogy a dolgozók akár napi több órás "kikapcsolódását" és az ebből adódó kieséseket sem számszerűsíti senki.
Egzakt adatok állnak azonban rendelkezésre arról, mennyivel olcsóbb, ha a végfelhasználók terminálszerverhez kapcsolódó vékonyklienseken, vagy terminálkliensként használt, akár elavult pc-ken végzik munkájukat csillogó, drága és felesleges csúcsgépek helyett - mutat rá egy lehetséges megoldásra a Polygon Informatikai Kft. üzletágvezetője. Kónya István hozzátette: a terminálok jól védhetők, lehetetlen rajtuk nem kívánt alkalmazások futtatása, és minimális számítási teljesítményt igényelnek. Olyannyira, hogy a terminálszerverekhez kapcsolódó klienseken - környezettől függően - még akár saját operációs rendszerre sincs szükség, az egyes szoftvereket, alkalmazásokat pedig a kliens csak ideiglenesen használja, ami még a licencköltségeket is drasztikusan csökkenti.
Másik, használatában a terminálszerverekhez hasonló megoldás a virtuális számítógépes környezet (Virtual Desktop Infrastructure - VDI), ahol a rendszer egy kívánt képességű munkaállomást bocsát a munkatárs rendelkezésére, az épületben található bármelyik számítógépen. A VDI előnye, hogy a felhasználó bármely kliensgépről elérheti saját megszokott környezetét, beleértve akár a nagy biztonságú távoli és mobil alkalmazásokat is, miközben a tevékenység és az adatforgalom végig ellenőrzött marad.
A technológiai és humánfaktorokat egybevetve a terminálszerverek és a VDI együttes, vagy külön-külön alkalmazásával elérhető megtakarítás legalább milliós nagyságrendű, míg az így elkerülhető veszteségek megszámlálhatatlanok - mutat rá Kónya István.
A terminálszerveres, VDI informatikai környezet bevezetése tehát egy csapásra megoldást nyújtana azokra a munkahelyi pszichológiai dilemmákra, amelyek a vezetőket gyötrik például a "You Tube-jog" vállalati szintű megvonásakor, vagy a "kinek milyen gépe van" presztízskérdés megválaszolásánál. Így annak az álmagyarázatnak a letörésére sem kellene energiát pazarolni, hogy a számítógépes játék, vagy szórakozás a munkahelyi stresszkezelés, rekreáció egyik formája. Mellesleg ennek éppen az ellenkezője igaz, ugyanis veszélyes, kontrollálhatatlan, nem oldja a szem, a gerinc és általában a szervezet terhelését, valamint sok szempontból nagyon drága. Ennél már egy meghosszabbított ebédszünet, vagy tíz perc szobagolf is hatékonyabb lehet, tehát mindenképpen hasznosabb, ha a dolgozó nem a számítógép előtt "pihen".
Hiába létezik azonban évek óta megoldás, mely racionális mértékre korlátozná a munkavállalók számítógépes "kicsapongásait", ezeket még most is a vártnál és indokoltnál ritkábban alkalmazzák. Hatékonyság ide vagy oda, többnyire még mindig nem a racionalitás kerül ki győztesen.
