Bolygónk összezsugorodott, a kommunikációs forradalom eltüntette a határokat. Az ember egyre kíváncsibb más kultúrákra, egzotikus helyszínekre, vágyik az eltérő életmódok megismerésére. Az internet generálta “világfaluban” pedig szinte törvényszerűen megnő a nemzetközi utazásokban érdekeltek száma.

A hazai on-line turisztikai piac — miként a többi elektronikus kereskedelmi részpiac — ígéretes jövőnek néz elébe. Igaz, a képet némileg rontja, hogy a forgalom 90 százaléka(!) repülőjegyek on-line eladásából származik. S azt, hogy van még teendő e téren, az is mutatja: a részpiac úgy nőtt ekkorára, hogy az ügyfelek on-line böngészését és megrendelését sokáig csak off-line fizetés követhette. Felismerve a piaci rést, később több induló utazási iroda is kifejezetten erre hegyezi ki ajánlatát, és az internet köré építi fel ügyfélkapcsolati rendszerét, ami az on-line szervezésű turizmus forgalmának nagymértékű megugrását vetíti előre.

Korábban tehát a hazai utazási szolgáltatásokat kínáló honlapok voltaképpen mutatós, ám csekély kihasználtsággal működő on-line kirakatok voltak. Ráadásul — a többi szolgáltatói szektorhoz képest — itt szokatlanul nagy a saját honlappal rendelkező vállalkozások aránya. A legnagyobb számban a szállodáknak van önálló honlapjuk, és ezek egyben a legtöbb információt közlő oldalak is. Természetesen a nemzetközi szállodaláncok jeleskednek e téren leginkább, ami a világméretekben alkalmazott magas színvonalú standardoknak is köszönhető.

Egyre nagyobb piaci részt tud magáénak a szállásfoglalás és az üdülésértékesítés is, de szegényes kínálatot találunk, ha e site-okon olyan kiegészítő szolgáltatásokat szeretnénk igénybe venni, mint az autókölcsönzés vagy az utazásbiztosítás.

A virtuális csomópontokként működő, sokrétű szolgáltatásokat kínáló, egy szakterületre vagy piacra koncentráló (vertikális) portálok két fő típusa figyelhető meg a világhálón: a magánvállalkozások által működtetett turisztikai portálok és az úgynevezett cityguide-ok. A világvárosok esetében bevett szokás, hogy a hálón on-line “útikönyveket” kreálnak: a változatos linkrendszer kapcsolódást kínál az adott város szállodáinak, szórakozóhelyeinek, múzeumainak és egyéb helyi turisztikai szolgáltatóinak önálló honlapjaihoz. E site-okon az egycsillagos hotelektől és kis panzióktól kezdve mindenféle szálláslehetőség megtalálható. A cityguide-ok mellett általában üzemel egy on-line szobafoglaló szolgálat is, amely fogadja az igényeket, és továbbítja azokat a szállodáknak, sőt még a módosításokat is könyveli; ezért külön általában nem számolnak fel díjat. A foglalás érvénytelenítését azonban már rendszerint az adott szállodával kell közölni — a sztornóárak átlagosan 25-30 százalék körül mozognak —, a nemzetközi gyakorlat szerint a szállás elfoglalásának napját megelőzően egy héttel. (Több szálloda ezt szó szerint veszi, az ügyfél nagy örömére: ha például tíznapos on-line szobafoglalásunkat előbb két napra csökkentjük, és csak aztán mondjuk le, akkor két nap után kell a sztornódíjat kifizetni. Persze célszerű ezt a játszmát nem elvinni az “átlátszóság” határáig.)

Amikor közvetlenül szeretnénk szobát foglalni egy külföldi szállodában, de nincsenek pontos adataink, vagy célunk a válogatás és összehasonlítás, érdemes a keresőrendszerekben ilyen cityguide-ok és turisztikai portálok után kutatni, de a célirányos keresőszavak is eredményre vezetnek (például a város neve a végén .commal vagy az ország jelével — .it, .dem stb. —, esetleg a város neve és az “accomodation” szó stb.).

Kétségtelenül fordulópont előtt állunk. A hazai turisztikai piac on-line és off-line területén is átrendeződés tapasztalható. Valószínű, hogy — akárcsak a hazai bankszektor esetében — az on-line turizmusban részt vevő utazásszervező vállalkozások között is a nagy univerzális szolgáltatók részesülnek a forgalom többségi részéből, s az erős versenyben csak néhány nagy turisztikai portál tud majd fennmaradni.

(r. g.)