A KPMG tapasztalatai szerint az efféle csalásoknak még a fejlettebb gazdasági kultúrával rendelkező országokban is gyakran bedőlnek a nagy haszon reményében. Mivel a jelenség már Magyarországon is gyakori, a nemzetközi könyvvizsgáló cég közép- és kelet-európai regionális irodájának csalási ügyekkel foglalkozó partnere, Charlie Patrick összegezte, hogy miről ismerhetők fel ezek a levelek, és mit tegyen az, aki hasonló üzenetet kap, akár otthon, akár munkahelyén.

A hasonló csalásokat a szakma „nigériai 419-es csalás” (Nigerian 419 fraud) néven ismeri, a nigériai büntetőtörvénykönyv 419. cikkelye alapján, amely tiltja az előlegfizetésre építő csalásokat. Ilyenkor az előleg állítólagos célja, hogy segítsen felszabadítani egy jóval nagyobb összeget, amelyből cserébe a levél címzettje is részesül majd. Persze nem minden ilyen üzenet Nigériából érkezik, számos más – leggyakrabban afrikai – állam fordul elő feladó országként. Noha az utóbbi években számos figyelmeztetés hangzott el, mindig horogra akad néhány naiv hiszékeny.

Az ilyen e-maileknek gyakori, visszatérő vonása, hogy a feladó valamilyen névtelen levelezőprogramon keresztül küldi levelét (pl. hotmail), e-mail címében általában szám szerepel a név mögött (pl. [email protected]). A levélben gyakran szerepel hivatkozásul, hogy a címzett nevét, címét egy rangos forrásból, például a helyi kereskedelmi kamarától szerezték meg. Az üzenet tartalma is gyakran hasonló: egy jelentős – általában 10 millió dollárnál nagyobb – pénzösszeg pillanatnyilag, különféle okok miatt nem hozzáférhető, és a címzett segítségét kérik, hogy sikerüljön felszabadítani ezt az összeget. Ezért cserébe pedig komoly részesedést – általában 25 százalékot – ígérnek. Általában a feladó a teljes összeg 5 százalékát tranzakciós költségként kezeli, míg a feladóé lesz az összeg 70 százaléka. Ráadásul a feladó garantálja, hogy az egész művelet kockázatmentes. Nem ritka, hogy a címzettől fejléces cégpapírt kérnek, illetve banki adatokat (bankszámlaszámot), vagy más hasonló információt kérnek, és hozzáteszik: ezt az üzenetet szigorúan bizalmasan kell kezelni. És még egy fontos ismérv: az angol nyelvű üzenetben gyakran nyelvtani, helyesírási hibák vannak.

Annak, aki belemegy egy hasonló ügyletbe komoly pénz- és időveszteséggel kell számolni, sőt, fizikai bántalmazás is érheti, ha arra is vállalkozik, hogy felkeresi az adott – többnyire afrikai – országot – állítja Charlie Patrick. Akiktől először banki adatokat, fejléces papírt kérnek, általában a későbbiekben pénzt is igényelnek a felmerülő adókra, illetve tranzakciós költségekre hivatkozva. Ez viszonylag kis összeg a beígért részesedéshez képest, ezért sokan lépre mennek. Később gyakran újabb pénzeket kérnek, látszólag jogos, indokolt magyarázattal. Sokan ebben a szakaszban jönnek rá, hogy átverték őket, kiszállnak az ügyletből, de a már elküldött pénzüket soha sem kapják vissza. A leghiszékenyebbek azonban kitartanak, sőt akár Afrikába is elutaznak, hogy az „ötletgazdákkal” tárgyaljanak, és újabb pénzeket fizessenek. Sokan csak ilyenkor döbbennek rá, hogy elveszítették addigi befektetésüket – magyarázza a KPMG partnere.

Az efféle csalások egy másik, még elképesztőbb változata a szó szerinti pénzmosás: a címzettől találkozót kérnek, amelyen egy bőröndnyi, feketére festett pénzköteget mutatnak. A csalók azt állítják, hogy a beszennyezett bankókat – dollárt, eurót – csak nagyon drága kémiai szerekkel lehet tisztára mosni. Beetetésként helyben meg is mutatják, hogyan lesz a fekete papírlapból valódi, tiszta, értékes bankjegy. A többi mosására – tisztes részesedést ígérve – előleget kérnek. A balekok bedőlnek, pénzt adnak, ám sem a pénzt, sem a furfangos „üzletembereket” nem látják többé. Általános tapasztalat, hogy hasonló esetekben az áldozatok nem számíthatnak komoly segítségre sem saját országukban, sem a helyi, illetékes – többnyire afrikai – államban. Nagyon kicsi az esélye, hogy legalább a „befektetés” megkerül.

A hasonló e-mailek leállítására a legkézenfekvőbb megoldás jelezni az esetet a helyi internet-szolgáltató panaszvonalán (pl. [email protected]), és kérni, hogy tiltsák le a feladót. További tanácsokat az érdeklődő a ‘Nigeria – The 419 Coalition’ nevű szervezet honlapján (http://home.rica.net/alphae/419coal/) kaphat.

- A főszabály azonban igen egyszerű: sohase válaszoljunk ezekre az e-mailekre. Bármilyen reagálás – akár egy elutasító levél is – alkalmas lehet arra, a feladó megszerezzen személyes vagy céges adatokat. Ha ,419-es levelet’ kapunk, jussunk eszünkbe az ősi bölcsesség: ha túl szép, hogy igaz legyen, akkor biztos úgy is van – figyelmeztet Charlie Patrick.