Míg mára a hazai gazdasági társaságok üzletpolitikájának többnyire szerves részévé vált fizikai biztonságuk megteremtése és fenntartása, addig szellemi értékeik megfelelő védelmére sok esetben nem fektetnek kellő hangsúlyt. A vezetőik többnyire maguk sincsenek tisztában azzal, hogy a vállalkozás mennyire tele van sebezhető pontokkal. Idetartozhat például, hogy nincs megfelelő biztonsági szolgálat, hiányos az információkezelési rendszer, illetve az összes számítógépes adatállomány bárki számára könnyedén elérhető. Elgondolkodtató lehet az a statisztika is, amely szerint a legtöbb munkahelyen a dolgozók 80 százaléka munka után bekapcsolva hagyja számítógépét. A kényes üzleti információk sok esetben szabadon, bárki számára hozzáférhetők, ami komoly kockázatot jelent. A piaci versenytársak agresszív érdeklődése ilyen és ehhez hasonló esetekben felkészületlenül éri a vállalkozást.

A biztonsági hiányosságok mellett a kommunikációs stratégia helytelen megválasztása is jelentős károkat okozhat. Az éves jelentések, sajtónyilatkozatok, interjúk, honlapok stb. nem megfelelően publikált apró információs morzsái is komoly értéket jelenthetnek a konkurencia számára.
Pedig az üzleti hírszerzés módszertana és egyedi megoldásai megfelelő védelmet és kellő biztonságot nyújthatnak a konkurencia tevékenysége ellen éppúgy, mint a piaci változásokkal szemben. Mert kiélezett piaci helyzetben a versenytársaktól beszerezhető információ minden pénzt megérhet.

Offenzív és defenzív hírszerzés

De mit is jelent az üzleti hírszerzés? Ipari kémkedést? Nem! Mielőtt valaki a vállalati kultúrát kémek és titkos ügynökök tömegeinek alkalmazásával képzelné el, érdemes tisztázni, hogy az üzleti hírszerzés (Business Intelligence – BI) a hazai üzleti életben egyelőre kevéssé ismert szakkifejezés, és kizárólag legális csatornákon elérhető üzleti információk gyűjtésének, feldolgozásának, értékelésének és elemzésének sajátos szemléletű módszertana. Egyik meghatározó jellemzője, hogy a vállalatok egyedi igényeire szabott megoldásaival segíti az adott szervezetet az operatív és stratégiai céljai elérésében. Tevékenységi területe többek között egy szegmens pontos versenypiaci felmérése, különböző kockázatok időbeni felismerése és kiszűrése, a várható piaci változások előrejelzése, a felmerülő krízishelyzetek optimális kezelése. Mindemellett a konkrét termékek és szolgáltatások, illetve a szervezeti felépítés továbbfejlesztése során is fontos lehet az alkalmazása.

A BI-nek alapvetően két fő irányvonala van. Az offenzív üzleti hírszerzés az elérhető nyilvános információk folyamatos, szisztematikus gyűjtését és elemzését jelenti, illetve az egyedi esetekben a konkrét vállalati döntéshozáshoz szükséges háttér megteremtését hivatott segíteni. A defenzív hírszerzés pedig az adott gazdasági szervezet információs rendszereinek megfelelő védelmét jelöli. Másképpen megfogalmazva: az előbbi a piac felől a vállalathoz érkező információs adathalmaz kezelését jelenti, a másik a vállalkozástól a piac felé irányuló tartalom megfelelő szűrésére irányul.
Mindkét tevékenység legfőbb sajátossága a hatályos törvényes keretek közötti szabad mozgás, szemben az ipari kémkedéssel, ami többnyire egy konkrét feladatra irányul, s az illegalitás határát súrolja vagy azt el is éri. Jellemzője még, hogy céljai többnyire rövid távúak.

Gátlások nélkül

Ha egy vállalkozás stratégiai fontosságú termék vagy szolgáltatás kifejlesztésébe kezd, akkor a menedzsment számára elengedhetetlen a piac szerkezetének és a konkurencia tevékenységének megfelelő ismerete, beható tanulmányozása.
Pár évvel ezelőtti hazai eset, hogy egy jelentős piaci részesedéssel bíró gyógyszergyár szeretett volna hozzáférni versenytársai kutatási eredményeihez, hogy tisztában legyen vele, ők hol tartanak a fejlesztésben. Ennek érdekében egy fejvadász cég révén a megcélzott kutatói réteg kvalitásainak megfelelő álláshirdetést jelentetett meg egy helyi lapban, amely jelentős anyagi juttatás kilátásba helyezése mellett a lehető legkedvezőbb kutatási feltételeket tartalmazta.

A gyanútlanul jelentkező kutatók kedves hangú válaszlevelet kaptak, amiben a fejvadász cég állásinterjúra hívta be őket. A beszélgetés során az általános pályafutás mellett – a jelölt szakmai hozzáértését tesztelve – kitértek a szakmai életútra, a jelentkező munkaköréből adódó gyakorlati és technológiai kérdésekre is. A kutatók pedig örömmel beszéltek szakterületükről és a gyakorlati kérdésekről. A válaszok alapján a cég olyan értékes információkhoz jutott, amelyek – az egyéb begyűjtött anyagokkal együtt – számottevő segítséget jelentettek a menedzsment számára.
Joggal merül fel a kérdés, hogy legális üzleti hírszerző tevékenység vagy ipari kémkedés történt-e, mert a versenytársakról szóló érzékeny információkat ugyan legális úton gyűjtötték be, viszont a célvállalatok kutató munkatársait félrevezették.

A példában a célvállalatoknak megfelelő defenzív üzleti hírszerzés alkalmazásával jó esélyük lett volna az agresszív információszerző konkurencia elleni védekezésre. Egyrészről előzetesen felmérhették volna azoknak a piaci versenytársaknak a helyzetét és körét, ahonnan potenciális információszerzési kísérletek várhatók, másrészről a kutatók felkészítésével felhívhatták volna a figyelmüket egy ilyen típusú incidens bekövetkezésének veszélyére, illetve a titoktartási kötelezettség betartására.

Új gazdaság, új veszélyek

A hagyományos iparági területeken tevékenykedő vállalkozásokon kívül érdemes szót ejtenünk az új gazdaság dinamikus fejlődése következtében megjelenő veszélyekről is.
A világháló térhódításával rendkívül sokoldalú, interaktív felület alakult ki, ám a felgyorsult kommunikáció új típusú fenyegetéseket is magában hordoz. Mára általános, hogy dokumentumainkat és könyvelésünket számítógépen szerkesztjük, üzleti levelezésünket pedig a világhálón keresztül továbbítjuk. Közben alig gondolunk bele, hogy – ha nem vagyunk eléggé körültekintőek – az informatikai hálózatokon tárolt információk megsemmisülése vagy illetéktelen személyekhez jutásuk mekkora kárt okozhat a vállalat számára.

Jó példa erre egy közepes méretű hazai konzervgyár esete, amely éveken át csak minimális mértékben költött az informatikai biztonságra és az adatvédelemre, mondván, a cég nem eléggé jelentős ahhoz, hogy bárkinek is érdekében állhatna a rendszerében kárt okozni. Egy napon aztán összeomlott a központi szerver, és leállt a teljes adminisztrációs tevékenység. A gyár területére beérkező és onnan kimenő szállítmányokat nem tudták megfelelően áttekinteni, így leállt a termékgyártás. Megfeszített munkával pár nap alatt sikerült visszaállítani a rendszer optimális működését, a cég azonban tetemes anyagi és erkölcsi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Éles versenyhelyzetben egy ilyen incidens a vállalat piaci helyzetének elvesztését is előidézheti.

Az informatikai üzembiztonság fenntartása mellett a világháló is rejthet magában veszélyeket. Míg pár évvel ezelőtt a vállalati informatikai rendszerek elleni támadásokat többnyire szakmai tudásukat fitogtató tizenéves hackerek követték el, mára a helyzet megváltozott. Egyre több a célzott, akár több hónapi munkával előkészített informatikai támadás, amikor konkrét információk után keresgélnek a tettesek. Ilyen értékes tartalom lehet a vállalati felsővezetők elektronikus levelezése éppúgy, mint a kutatási, fejlesztési adatokhoz való hozzáférés vagy a pénzügyi, üzleti tervek és stratégiák megszerzése. Ezeket az információkat tehát megfelelően védeni kell. A védelemnek felkészültnek kell lennie a belső illegális információszerző tevékenység elhárítására éppúgy, mint a külső behatolókkal szembeni védekezésre.

Bármennyire is hatékony eszköz az üzleti hírszerzés, minden módszertan kevés lehet ott, ahol a menedzsment szemlélete nem tükrözi a védelem fontosságát. „A két legáltalánosabb oka a vesztésnek, hogy nem veszed észre, valakinek te vagy a legnagyobb vetélytársa, illetve ha nem tudod, kik a vetélytársaid.” (W. Conway)
Hideg Róbert

Míg pár évvel ezelőtt a vállalati informatikai rendszerek elleni támadásokat többnyire szakmai tudásukat fitogtató tizenéves hackerek követték el, mára egyre több a célzott, előkészített informatikai támadás, amikor konkrét információk után keresgélnek a tettesek.

Definíciók

„Az üzleti hírszerzés az, amire a vállalatnak szüksége van, hogy ismerje üzleti környezetét, ami képessé teszi arra, hogy felkészüljön a változásokra, és olyan stratégiát tervezzen, amelynek segítségével a jövőben kielégítheti a fogyasztók igényeit, biztosíthatja a nyereségességet új piaci és ágazati körülmények között.” „Az üzleti hírszerzés modern vezetői, döntéshozói gondolkodást jelent a vállalat rugalmasságának növelése és a meglepetések, a kockázati tényezők iránti érzékenység csökkentése érdekében.”
(Financial Times)
„Az ipari kémkedés illegális, titkos, kényszerítő vagy félrevezető eszközök alkalmazása a privát szektorban, gazdasági információk gyűjtése céljából.”
(Samuel Porteous: Economic Espionage II.)

Megjelent a Piac és Profit magazin okróberi számában!