A kezdeti szabályozás-technikai, technológiai és felügyeleti rendszerek mellett, az országos távbeszélő hálózat kialakítása is fontos szerepet játszott. Később a számítógépes kommunikációs kapcso-latok váltak meghatározó jelentőségűvé, így a távközlési rendszernek ezen kihívásoknak is meg kellett felelni. Az eltelt időben ez az adatátviteli igény rendkívül megerősödött, átstrukturálódott és mára domi-nánssá, a vállalat egésze számára nélkülözhetetlenné vált. Jelenleg a vezetékes és vezeték nélküli kommunikációs rendszerek egyaránt alkalmazottak a MOL rendszerében és szervesen együtt alkotják azt a gerinchálózatra kapcsolódó felhordó és szétosztó hálózatot, amely biztosítja a technológiai, adatkommunikációs és tábeszélő rendszerek folyamatos üzemmenetét.

Az utóbbi évek technológiai fejlődése a mobil kommunikáció terén azonban számtalan új lehetőséget kínált a felhasználók számára, mellyel vagy tudtak élni és ezáltal képesek voltak beépíteni az üzleti folyamataikba vagy ez a lépés még várat magára.
A MOL Rt. ezen a téren még számos lehetőséget nem használt ki, amellett hogy az ország egyik legnagyobb mobil szolgáltatás igénybevevője.

Vezetékes és egyéb fix telepítésű hírközlési rendszerek

A vezetékes rendszerek a MOL esetében a különböző keresztmetszetű műanyag- és ólomköpenyű rézalapú távkábelek, helyi rézkábelek, valamint a kor legkorszerűbb adatátviteli közegét jelentő múlti- és monomódusú optikai kábelek. Jelenleg 6000 km rézkábel és 700 km optikai kábel alkotja a vezetékes hírközlési rendszer alapját, amihez társulnak a helyi, objektumokon belüli egyéb rendszerek is.

Az analóg hálózat országos lefedettséget biztosít, vagyis vezetéken elérhető minden, a MOL számára fontos telephely és üzemegység. A vezetékek legtöbbször a termék táv-vezetékek nyom-vonalai mellett kerültek le-fektetésre. Az analóg rendszerek kiépítésének elsődleges célja a telefonos kommuniká-ció biztosítása volt. Ezen kívül nagyon fontos az a tény, hogy az analóg áramkörök biztosítják azokat a technológia és felügyeleti funkcionalitások kiszolgálását is, amelyek a távvezetékek biztonságos fenntartásához nélkü-löz-hetetlenek.

Mára az analóg technika elavultnak tekinthető. A világon már sehol nem folyik gerinchálózati, analóg trönk rendszerek fejlesztése. Az átviteltechnikai elemek állapotának fenntartása is egyre problematikusabb és egyre drágább lesz. Ugyanakkor a meglévő eszközök szűkebb körű funk-cionalitást biztosítanak, elsősorban a telefonközpontok közti kommuni-káci-ónál, az adatátviteli rendszer perifériáján, továbbá (inkább már csak má-sodlagos) kerülő utak kiszolgálásánál. Ugyancsak élő funkcionalitású az analóg technika a MOL technológiai rendszereinek fenntartásában is.

A réz-alapú hordozóra a világon mindenütt, mint egy rendkívül nagy anyagi ráfordítással létrehozott, meglévő értékre tekintenek. A gerinchálózati struktúrákban szerepe erősen visszaszorulóban van, inkább már csak backup szerepet tölt be. Ugyanakkor a végberendezések felé igen komoly lehetőségei vannak még. A kis sebességű előfizetők bekötése mellett, a most terjedő xDSL technológiák segítségével rövid vagy akár közepes távolságon (kb. 10 km-ig) megabites másodpercen-kénti sebesség is biztosítható a klasszikus csavart érpáron keresztül. Ezekkel a technológiákkal a gerinchálózati eszközöktől távolabb található, digitális áramköri szolgáltatást igénylő előfizetők bekapcsolása valósítható meg a leggyorsabb módon.

A fényvezető szálakra épített hálózatok a kilencvenes évek elejére lettek el-érhető alternatívái a rézhuzalos összeköttetéseknek. Elterjedésük a gerinc-hálózatokban viharos gyorsasággal ment végbe, és forradalmi átalakulást ho-zott a hálózatok lehetőségeiben.

A kilencvenes évek óta kerültek telepítésre üveg-szálas vezetékek a MOL hálózatában is. A települések vagy távoli technológiai objektumok között mindenütt monomódusú, az egy helyszínen lévő különböző objektumok kö-zött, illetve azokon belül alkalmanként multimódusú fényvezető kábel ke-rült felhasználásra. Felhasználási területük igen széleskörű: gerinchálózati node-ok összekapcsolása számítástechnikai eszközök vagy telefonközpontok összekötése.

Az üvegszálas összeköttetések egyre inkább a gerinchálózatok hordozói, akár épületen, akár pedig a nagy kiterje-désű hálózatokban. Az üvegszálon átvihető sávszélesség szinte korlátlannak tekinthető, azt csak az alkalmazott technológiát reprezentáló, aktív hálózati eszközök képessége limitálja. Az üvegszálas átviteltechnikai rendszerek a szénhidrogén-szállító távvezetéki rendszerek rekonstrukciója esetén egyre gyakrabban kerülnek kiépítésre.

A mikrohullámú hálózatok világszerte, mint a földi vezetékes, nagy sebes-ségű hálózatok alternatívái terjedtek el. A MOL digitális gerinchálózatá-ban jelentős számú mikrohullámú trönk üzemel. Lényegében ezek pótol-ják a hiányzó optikai összeköttetéseket. Az általánosan alkalmazott mikrohullámú eszközök sávszélessége 2x2, 4x2 Mbps, illetve a 34 Mbps.

A mikrohullámú összeköttetéseket tekinthetők a gerinchálózati struktúrát alkotó másik legfontosabb átviteli közegnek.

A műholdas kommunikáció a földi összeköttetések alter-natívájaként szerepel. A műholdakon keresztüli kommunikáció már a hatvanas évektől létezett, de a szélesebb felhasználói kör számára csak a VSAT technológia, kilencvenes évek elején történt megjelenése óta elérhető.

A MOL hálózati rendszerében kezdetben a hiányzó földi összeköttetést pó-tolta a VSAT technika. Mára ez megváltozott, mert minden fontos telephely elérhető elsődleges földi úton. Ugyanakkor a VSAT kapcsolat backup sze-repe a létfontosságú bázistelepek kiszolgálásánál megmaradt.

A műholdas összeköttetést lényegében a hagyományos rézve-zetékek jó minőségű helyettesítőjének tekinthető. Szerepe a végfelhasz-nálói pontok gyors bekötése, a backup biztosítása lehet. Üzemeltetési költsége, alacsony sávszélessége, a műholdas kommunikációból adódó késleltetése nem teszi alkalmassá gerinchálózati szerepre.

Vezetékes rendszerek jelentősége a MOL Rt számára

A MOL Rt. vezetékes technológiai és üzleti kommunikációs távközlési igényei elérik a 4,5 MrdFt-ot éves szinten. Ennek a távközlési rendszernek biztosítani kell a telemechanikai rendszerek rendkívül magas (99,97%-os) rendelkezésre állási elvárásait, ki kell szolgálni közel 8000 távbeszélőhely helyi, távolsági és nemzetközi forgalmi igényeit és 99,7 %-os rendelkezésre állással meg kell oldania a közel 100 objektum LAN hálózatának összekapcsolását.

Mobil kommunikáció

Az URH rendszerek főbb alkalmazási céljai a személyek közötti kommunikáció kézi URH rádiók alkalmazásával, adatkommunikáció trönkölt rendszereken, és esetlegesen technológiai kommunikáció megvalósítása ott, ahol egyéb vezetékes lehetőség nem adott. A készülékek forgalma a HIF által a MOL számára kijelölt 160 MHz és 450 MHz frekvenciákon folyik. A hordozható URH készülékek nagy előnye, hogy mobilitásuknál fogva szinte bárhol használhatók, ahol a távolsági és domborzati viszonyok ezt nem korlátozzák. A MOL Rt. területén jelenleg is több területen alkalmazásban vannak ezek az eszközök. A legfontosabb alkalmazás a földgáz- és olajkutatás-termelés területe, ahol csak mobil kommunikációs eszközzel valósítható meg a kapcsolattartás, ugyanakkor a GSM technológia a munkafolyamat irányítást, a csoportos hívást, vészriasztás stb. funkciókat nem képes biztosítani. További jelentős terület a diszpécser szolgálatok által irányított karbantartási és hibaelhárítási munkafolyamatok támogatása.

A GSM technika a kilencvenes évektől napjainkig egyre jobban tért hódító elsősorban a mobil, beszédcélú alkalmazása számottevő a MOL-ban. A szolgáltatók megteremtették a lehetőséget az adatkommunikációs célú felhasználásra is, de ez nem vált általánosan használt technikává, mert egyrészről az elérhető sebesség (ma. 14,4 kbit/s) alacsony volta miatt, másrészről a vonalkapcsolt jellegéből eredően jelentős költsége miatt. A GSM szolgáltatók fejlesztései során lehetővé vált a magasabb sebességek elérése (43,2 kbit/s), de még mindig drága az igénybevétele.

A szolgáltatók napjainkban vezetik be a csomagkapcsolt rádiós átvitelt (GPRS – General Packet Radio Service), amely már az analóg modemes technikák sebességével vetekszik, napi 24 órás elérést biztosít, és csak az átvitt adatmennyiség után történik a számlázás. Felhasználási területe lehet a mérés-adatgyűjtés, vagy folyamatirányítás, ahol rendszeres időközönként jelentkezik egy állomás, vagy a központi felügyelet időnként lekérdezi az állomásokat, kis méretű adatcsomagokat forgalmazva. A szolgáltatók kínálják a GPRS alapú Internet és vállalati LAN elérését, amely az eddigi tapasztalatok alapján még nem tekinthető tökéletesen kiforrt technikának.
Mobil rendszerek jelentősége a MOL Rt számára

A mobil kommunikáció iránti igény folyamatos növekedése nem meglepő folyamat a MOL Rt. esetében sem. Az évi közel 250 mFt mobil költség jelentős hányada ma a beszéd kommunikációból származik. Ennek jelentős növekedésével azonban a közeljövőben nem lehet számolni, ugyanakkor egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az adatátviteli alkalmazások terén a mobil hozzáférés lehetőségének a megteremtése. Ennek első jele a telemechanikai alkalmazások fejlesztése GPRS technológiai háttérrel, valamint az üzemeltetési folyamatok alkalmazásainak kibővítése volt mobil RAS eszközökkel. Fejlesztések folynak olyan alkalmazások irányában is, melyek az üzleti folyamatok egyéb területeinek lehetőségeit bővítik a GSM technológia révén, ilyen terület az ügyfél kiszolgálás és értékesítés, ahol a központi adatbázisokhoz történő mobil hozzáférés lehetőségének megteremtése van folyamatban.

Összefoglalás

Az ország egyik legnagyobb iparvállalata számára a távközlés nélkülözhetetlen elemmé vált az utóbbi 20 év során. Számos törekvés jelent meg a távközlési technológiák egyes területeinek preferálására az évek során. A gazdaságossági elemek, a technikai környezet és még számos egyéb tényező azonban mindenkor egészséges egyensúlyt teremtett meg a távközlés különböző területei és technológiái között. Ez az egyensúly a jövőben is jellemző lesz a MOL területén.

VITAINDÍTÓ: dr. Torda Éva igazgató, Westel Mobil Rt. ([email protected] )

Amikor végiggondoljuk a fix és mobil szolgáltatások igénybevételének indokait, a leginkább időtálló, alapvető magyarázatként a következőt állapíthatjuk meg: „Ha a személyt kívánom elérni, akkor mobilon keresem, ha a helyet, akkor a fix telefont hívom.” A mobiltelefon leggyakrabban személyhez, vagy olyan címhez tartozik, amelynek földrajzi helye gyakran változik, mint ahogy például a személy- vagy áruszállítással foglalkozó kisvállalkozások általában mobiltelefonon érhetők el. A hivatalokat, a lakást pedig többnyire fix vonalon hívjuk.

A legelterjedtebb kommunikációs módok, mint a beszéd vagy a rövid szöveges üzenet küldés, mind a mobil, mind a fix szolgáltatók ajánlatában szerepelnek, bár gyakran ugyanannak az igénynek a kielégítésére eltérő megoldásokat alkalmaznak, mint pl. a fax és az SMS. Az országra jellemző fix és mobiltelefon-használat arányában a helyettesíthetőség is tükröződik.

A fix telefon mobiltelefonnal való helyettesítését a kedvezőbb díjazás, a könnyebb elérhetőség, a gyorsabb megvalósítás, a kapcsolódó értéknövelt szolgáltatások igénybevételének lehetősége indokolhatja. Érdemes lenne felmérni, hogy Magyarországon hány hétvégi házban mondták fel a már kiépített telefonvonalat a magas havidíj miatt. Amíg a mobiltelefon vásárlását követően a szolgáltatás rögtön használható, egy fix vonal kiépítése a legjobb esetben is napokat igényel, a hivatalos elvárás pedig az igény egy éven belül történő kielégítése. Ha például egy riasztókat forgalmazó cég a riasztást mobiltelefonnal összekapcsolva oldja meg, akkor a „termék” használata minden esetben mobil használattal jár együtt. Ha a hír-, információs szolgáltatások a mobil szolgáltatótól vásárolhatók meg, amelyeket nyilvánvalóan mobiltelefonon keresztül küld el, akkor ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele is a mobiltelefon-használatot fogja növelni.

Gyakran hallhatjuk, hogy az egyre tökéletesedő mobiltelefon – kisebb, intelligensebb készülék, gyorsabb adatátvitel stb. - számos területen kiszorítja a fix telefont a piacról. Főleg az alacsonyabb fix telefon ellátottsággal rendelkező országokban fordul elő, hogy a fix telefon szolgáltatók az alacsony ellátottsági szinten jelentkező telítettségről, ill. az igénycsökkenésről és lemondott fix telefon előfizetésekről panaszkodnak.

Összehasonlítva a fix és mobiltelefon ellátottság változását 2000 és 2001 között az EU tagországaiban és az EU tagságra jelölt országokban, láthatjuk, hogy bár a mobil telefon ellátottság növekedése sokkal gyorsabb, a fix ellátottság is tovább növekszik.
mobiltelefon ellátottság 2001-ben mindkét csoportban meghaladta a fix telefon ellátottságot. A két csoport közötti különbség a mobil és fix penetráció azonos szintre kerülésének évében mért ellátottsági szint. Amíg az EU országaiban az azonos számú fix és mobiltelefon 62%-os ellátottság mellett volt mérhető, ugyanez a tagságra jelölt országok csoportjában 37%-os penetráció mellett valósult meg. Az EU országokban nemcsak magasabb a fix ellátottság, de az éves növekedése is nagyobb, annak ellenére, hogy a mobil ellátottság magasabb és növekedése is gyorsabb, mint a másik csoportban, ahol 11%-kal nőtt a mobil ellátottság. (Az EU országaiban 2001-ben a mobil ellátottság átlagos növekedése 14%, a fixé pedig átlagosan 4% volt.) Magyarországon 2001-ben a mobil ellátottság növekedése az EU országok átlagával egyező. A grafikonon látható, hogy a magyarországi mobil ellátottság egy éves késéssel követi az EU országok szintjét. A fix vonalak száma egyedül Magyarországon csökkent 2001-ben. A mobiltelefon gyorsabb terjedése a távközlésre általában jellemző gyorsuló technikai fejlődést igazolja. Számokban kifejezve: az Egyesült Államokban a 15%-os elterjedtséget a fix telefon 40 év alatt, a mobiltelefon 9 év alatt, az internet 3 év alatt érte el. Magyarországon a 15%-os elterjedtséget a fix telefon 1994 elején (több mint 40 év alatt) érte el, a mobiltelefon 15%-os elterjedtségéhez az Egyesült Államokhoz hasonlóan 9 évre volt szükség: az aktív mobil előfizetők száma 1999-ben érte el a másfél milliót.

Visszatérve a kiindulásban szereplő felvetésre - a mobiltelefon erőteljes terjedésének következménye-e a fix telefon terjedésének megállása, illetve a fix vonalak csökkenése a távközlési piacon - nincs olyan tapasztalat, ami ezt alátámasztaná. A Magyarországhoz hasonló fejlettségű országokban, ahol a fix ellátottság jellemzően 40% alatti, kis mértékben ugyan lelassult vagy megtorpant a fix telefon elterjedése, de csökkenést a vizsgált országokban Magyarországon kívül nem találtam.

Pénzügyi oldalról vizsgálva felvetődik a kérdés, hogy azokban az országokban, ahol 40% alatti a fix penetráció, a fix hálózatépítés közben megjelenő erőteljes mobil előfizetőszám növekedés, az EU csatlakozásra való felkészülés miatt bevezetésre váró liberalizáció hatására várt árcsökkenés nem növeli-e a beruházások megtérülésének kockázatát és így nem csökkenti-e a beruházási kedvet. Ezzel szemben az EU országokban, ahol a fix hálózat már kiépült és a beruházások nagy része a mobil elterjedése előtt megtérült, a fix telefonok elterjedésének további növekedése a hálózat jobb kihasználásával, alacsony határköltséggel valósítható meg. Ezt a pénzügyi dilemmát oldhatják fel a jövőben olyan új technikai megoldások, amelyek a régi, helyi hálózatépítési módoknál gazdaságosabb, hatékonyabb megoldást nyújtanak.

Összefoglalva: az EU tagságra váró országokban a fix ellátottság jelentősen alacsonyabb (40% alatti), a növekedése pedig lassabb (átlag 1%), mint az EU tagországokban. Még nem érvényesült a liberalizáció adta fix piaci verseny, a termékkínálat, a díjstruktúra, az ügyfélkapcsolati rendszer is megújításra vár. Ugyanakkor ezekben az országokban a mobil szolgáltatások a legújabb technológián alapulnak, a termékkínálatuk világszintű, terjedésük üteme alig marad el az EU tagországokétól.

Meggyőződésem – hangsúlyozta Márton József -, hogy Magyarországon mind a fix, mind a mobiltelefon szolgáltatás jelentős, folyamatos megújulás illetve fejlődés előtt áll és hogy az alkalmazott üzletpolitika jelentősen befolyásolja azt, hogy milyen arányban részesednek majd a jövőben a teljes kommunikációs piacból.

(l. r.)