1992-ben Magyarországon minden 10-dik embernek volt telefonja, ma 100 emberből 35 fix, 55 mobil szolgáltatás előfizető. A korábban elképzelhetetlen fejlődés eredményeképpen a mobil ellátottság mára jelentősen meghaladta a fix telefon ellátottságot. Vajon ez a fejlődési tendencia folytatódik és a hagyományos fix telefon egyre inkább visszaszorul, az emberek a kommunikációs szolgáltatásokat mobil telefon rendszeren keresztül veszik igénybe? Vajon az ellátottságbeli eltérések a üzleti vállalkozások eredményességének hasonló típusú különbözőségét jelenti ?
Lehet, hogy a kialakult piaci helyzet és a technológiák rohamos fejlődése arra készteti a hagyományos telefonszolgáltatásokra létrehozott vállalkozásokat, hogy új ügyfél gondozási hozzáállással megkeressék azokat a piaci igényeket , amiket gazdaságosan csak a vezetékes fix hálózattal lehet kielégíteni. Egy sor nyitott kérdés tornyosul az infokommunikációban dolgozó marketing szakemberek elé. Ezekre próbál választ adni a kerekasztal az üzleti folyamatokban különféle módon érintett, felkért szakemberek és várhatóan a kerekasztal beszélgetés hallgatóságának aktív közreműködésével.
A kerekasztal a fix és mobil szolgáltatások jelenlegi helyzetére építve, a jövő piaci lehetőségeit és azok kielégítésének módszereit, korlátait próbálja kívánja bemutatni úgy, hogy a fórum résztvevőit vitára serkentve elősegítse a különböző, egymással versenyző technológiák elterjedését, melynek célja a szolgáltatások felhasználóinak jobb kiszolgálása.

A mobil telefónia Magyarországon

A magyar mobil piac fejlődése az EU országokban tapasztalt trendbe illeszkedik, attól csak annyiban különbözik, hogy az alacsonyabb általános gazdasági fejlettség és életszínvonal miatt a piac telítődése valószínűleg alacsonyabb telefon-sűrűségi szinten következik be – vette át a szót Bánhidi Ferenc Hírközlési Főfelügyelet elnökhelyettese. Ez a fejlődés ugyanakkor lehet, hogy az európaitól eltérő helyzetet teremtett a teljes távközlési piacon. A helyzet különlegessége nem abban áll, hogy a mobil telefon-sűrűség 2001-ben meghaladta a fixet, hisz ez a tendencia mindenhol megfigyelhető volt. A nyugat-európai helyzettől való igazi eltérést az okozza, hogy a fix telefonhálózat bővülése Magyarországon már közepes sűrűségi szinten megállt, sőt 2001-ben már némi csökkenést is tapasztalhatunk. 2001-ben, amikor a 100 lakosra jutó mobil előfizetők száma meghaladta a 100 lakosra jutó fővonalak számát, a vezetékes fővonalszám - az ISDN vonalak számának növekedése ellenére – 1,7%-kal csökkent, míg a mobil előfizetők száma 60%-kal nőtt az előző évhez képest. 2001 végén már minden fővonalra 1,31 mobil telefonjutott. A fejlett országokban a háztartások több mint 90%-a rendelkezik fix telefonnal, míg nálunk ez az érték 2002 elején 69,9% volt. A mobil telefon elterjedtségének alakulása viszont inkább a nyugati sémát követi. Ez a jelenség nem csak Magyarországra, hanem a poszt-szocialista országok mindegyikére jellemző. A kommunikációs infrastruktúra és szolgáltatások fejlődésének eme sajátossága két megkerülhetetlen ágazatpolitikai kérdést vet fel:

Mennyiben célszerű a nyugati modelltől eltérő pályát követnie Magyarországnak, illetve a hasonló helyzetű országoknak az információs társadalom kialakítása során? Mennyiben súlyozzon inkább az infokommunikációs szolgáltatások elterjesztését célzó politika a mobil technológiákra, mint vivő szolgáltatásokra, a nyugati országokban más körülmények közt bevált fix megoldások helyett? Természetesen ez a kérdés a mobil telefónián belül a 3G-re alapozva merülhet csak fel.

Kell-e a fejlett országok, s így az EU szabályozási mintáját követni az egyetemes szolgáltatási politika kialakítása területén? Nem lenne-e jobb – azaz olcsóbb és hatékonyabb – megoldás a mobil telefonszolgálatra építeni az egyetemes szolgáltatást a vezetékes telefonszolgálat helyett? Ezen a területen a 2G (GSM) rendszerek is szóba kerülhetnek.

A mobil szektor szabályozásának elvei

A mobil szektor életében is kiemelten fontos tényező a szabályozás, melynek szerepéről érdemes a legfontosabb témákat kiemelni:

A mobil szolgáltatók végfelhasználói árai általában nem szabályozottak, ami a ténylegesen létező verseny miatt nem is indokolható. Ha viszont szabályozni kívánjuk a nemzeti összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező mobil szolgáltatók összekapcsolási árait, akkor felvetődik, hogy ezen áraknak a fogyasztói tarifákkal való összehangolását is biztosítani kell, ellenkező esetben létrejöhet a versenyt akadályozó árprés jelensége. (Például a mobil szolgáltató a saját hálózatán belüli hívásdíjakat alacsonyabban állapítja meg, mint a vezetékes hálózatokban indított hívások végződtetéséért kért díjat.)

Az európai országok jó részében történeti okokból a mobil szolgáltatók állapították meg végződtetési díjaikat. Újabban a mobil, s különösen fix-mobil, végződtetés a szabályozói vizsgálódás és beavatkozás fókuszába került, s szinte valamennyi európai szabályozó valamilyen módon fellépett a fix-mobil végződtetési tarifák csökkentése érdekében. A beavatkozás a költségorientált összekapcsolási díj előírásával, vagy a direkt árszabályozás eszközével, esetleg informális nyomásgyakorlással történt. Jelenleg mind a nyugat-európai hatóságok szabályozási gyakorlata, mind az ezeket elméletileg megalapozó költségmodellek kialakítása kezdeti stádiumban van. A megfelelő információk híján van esélye annak, hogy az állami árszabályozás nem éri el a kívánt hatást, inkább kárt okoz. E kockázat csökkenthető, ha a mobil szolgáltatók önkorlátozása útján is kialakulnak olyan árak, amelyek a szabályozó szerint is méltányosak a más hálózatból hívó fogyasztók számára.

A mobil piacok megfelelő fejlettsége esetén a verseny egyik fontos kérdése a már csatlakozott előfizetők szolgáltatók közti mozgásának megkönnyítése. A fogyasztó természetesen jelenleg is átpártolhat valamelyik versenytárs szolgáltatóhoz, de ez meglehetősen költséges. A szolgáltató váltás költségeinek csökkentését, az átlépés megkönnyítését szolgálná a számhordozhatóság biztosítása. A mobil számhordozhatóság versenyélénkítő hatású, s komolyan megváltoztathatja a szolgáltatók egymáshoz viszonyított pozícióját, de bevezetése gondos körültekintést igényel, különösen az időzítés, s a váltás költségeinek allokálása tekintetében. Szerencsére e témában is létezik az EU országokban sikeresen működő rendszer és az új EU keretszabályozás jövő évtől már kötelezően is előírja e követelmény alkalmazását.