Az uniós támogatások koordinálásáért felelős kormányzati intézmény a január 1-jén megalakult Nemzeti Fejlesztési Hivatal, melynek elnöke, Szaló Péter nyitotta meg az Európa Internethajó első szekcióját. A szakember előadásában több részletet is ismertetett Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervéről, pontosabban azokról a forrásokról, amelyek a következő három évben igénybe vehetők. A felállított stratégiának alapvető része az információs társadalom fejlesztése, mivel nem képzelhető el a gazdaság fejlődése, a társadalom megújulása az informatika szélesebb körű térhódítása nélkül. Az Európa Terv decentralizált rendszer operatív programokkal. Ezek részeit alkotják a pályázatok. A Nemzeti Fejlesztési Terv révén 300 milliárd forint kerülhet a vállalkozókhoz, önkormányzatokhoz, non-profit szervezetekhez öt operatív programon keresztül. A kohéziós programokról – ellentétben az öt operatív programmal – Brüsszelben döntenek, onnan gondoskodnak a nagy léptékű projektekről. Maga a Nemzeti Fejlesztési Terv integrált terv. Nagyon sok olyan célkitűzéssel lehet találkozni, amilyet nem lehet kiolvasni az uniós költségvetésből, illetve a magyar programokból. Ilyen alapon nincs neve a fenntartható fejlődésnek, vagy a környezetvédelemnek, az esélyegyenlőség javításának, a versenypolitikának a programokban. Az információs társadalom fejlesztése stratégiájának sincs önálló költségvetési sora, ugyanakkor meg kell jelennie az operatív programok valamennyi elemében. Direkt módon csak néhány pályázat kapcsolódik az információs társadalom kialakításához. De mert integrált program valósul meg – nyomatékosította ismét Szaló Péter -, mindegyikben helye van az informatikai fejlesztésnek.



A legközelebbi időszakban, azaz 2007-ben 3,1 milliárd euró támogatásra számíthat az ország, valamivel többre, mint amennyit az addigi 2,5 évben kell elkölteni. A közigazgatás tekintetében pedig 24 milliárd euróra tett javaslatot a bizottság, e társfinanszírozással megoldható programok hihetetlenül nagy kihívást jelentenek. Szaló Péter fontosnak tartotta közölni, hogy megkezdődött az Európa Terv következő szakaszának az előkészítése, amelynek helyzetértékeléséhez a hivatal igényt tart az informatika szakértőinek véleményére.

Az információs társadalom jogi szabályozásáról Balogh Zsolt György, a Pécsett működő Informatikai és Kommunikációs-jogi Kutatóintézet elnöke a jelenlegi információs forradalom jogi viszonyrendszerét vázolta fel hallgatóságának. Az elméleti eredményeket a politika doktrínává tette, megvalósítandó politikai cselekvési programmá emelte. Amikor egy társadalomelmélet a megvalósulás igényével lép fel, nyomban napirendre kerül a jogi szabályozás kérdése is. Az információs társadalom esetében is felmerül az a szabályozástechnikai kérdés, hogyan lehet e problematikához hozzányúlni. Úgy-e, hogy alakítsanak egy teljesen új jogterületet? Balogh Zsolt György szerint költői a kérdés, mivel a jogfejlődés a szabályozás konzervatív mivoltát bizonyítja. Nincs különösebb oka annak, hogy az információs társadalom szabályozása érdekében valami teljesen újat kellene kialakítani. Célszerűbb, ha az új viszonyokhoz úgy alkalmazkodik a jogi szabályozás, hogy alapul veszi a jelenlegi szerkezetet, a köz-, a polgár- és a büntetőjogi területeket.



A közjogi szabályozásnál az alkotmányjog és közigazgatási jog kérdéskörébe az adatvédelem és az információs szabadság sorolható. Új megnyilvánulási formái alakultak ki a szólásszabadságnak. A jogi szabályozás már túlnőtt a hagyományos sajtójogon, hiszen az interneten való közlés is megjelenik a jogalkotás és a jogalkalmazás feladatai között. Közjogi szabályozást igényel az elektronikus kormányzás, az elektronikus közigazgatás, vagy akár az elektronikus kereskedelem és gazdaság adóztatása. A magánjogi szabályozás alappilléreinek tekinthetők az elektronikus társadalomban a szoftver szerzői jogi oltalma, az elektronikus kereskedelem szabályozása, s itt is megjelenik az elektronikus aláírás szabályozása. Kicsit önkényesen kerül ebbe a szektorba a távközlés versenyjogi szabályozása. A büntetőjognak ugyancsak van létjogosultsága az informatika területén. A kriminológia már igyekszik feltárni az informatikai bűnözés morfológiáját, s ezen ismeretekre épülhet rá a tételes jogi szabályozás.

A Word Internet Project – Fábián Zoltán Tárki-kutatásvezető előadásában – az Internet terjedésének társadalmi hatásait vizsgálja hazánkban is, eredményét tekintve az internethajó azon fő referátumát egészítette ki, amelyet az IVSZ elnöke tartott taglalva hazánk leszakadását a környező országoktól. A digitális egyenlőtlenség, -szakadék mind a hozzáférés, mind a használat esetében látható – derül ki a kutatások adatainak ismertetéséből. A legfiatalabb korcsoport háromnegyed része már Internet-használó, ugyanakkor az 50 fölöttiek kevésbé használják a hálót, oly annyira, hogy a 60-on túliaknak már csak a 2 százaléka él az Internet kínálta lehetőségekkel. Magyarországon a számítógép elterjedése 2000-et követően lépett dinamikusabb időszakba. A nemzetközi összehasonlító adatokból pedig az derül ki, hogy 2002-ben az Egyesült Államokban 71 százalékos Internet-használói adatot mutattak ki, Európában 27 százalékos átlagot mértek, a volt szocialista országok között Magyarország a lemaradók között található. Az digitális szakadékok sokféle kategóriában is kimutathatók, az idősoros összehasonlításból az derül ki azonban, hogy az elmúlt három évben az egyenlőtlenségek csökkentek Magyarországon. Elsősorban a jövedelmek szerinti nagy különbségek mérséklődtek és hatottak ilyen módon. De az életkor és a nemek vonatkozásában a szakadék nem lett kisebb. Az EU-hoz mérve azonban az is kiderül, hogy az életkori és az iskolázottsági digitális egyenlőtlenségek nálunk lényegesen nagyobbak.

A hatvanasok korosztályához tartózó és számítógéppel igencsak foglalatoskodó Kürti Sándor, a Kürt Rt. elnök-vezérigazgatója az informatikai biztonságról adott áttekintést, annyi különbséggel a többi előadóhoz képest, hogy felelősöket nem csupán a Duna-Tisza közén keresett és talált. A vírusról, a kék halálról és a többiről, aki úgy gondolja, hogy rendeltetésszerűen épül be a rendszerbe, az téved. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az eszközök biztonsági, minőségi szempontból nem felelnek meg azoknak az elvárásoknak, amelyeknek megfelelnek a klasszikus iparágak termékei. Ez azért van, mert jók és olcsók ezek az informatikai gyártmányok, de nem fizettük ki a biztonság árát. Kürti Sándor autós példákkal igyekezett magyarázni a kialakult helyzetet. Nagyon jó lehetett közlekedni a számítástechnika őskorának termékeivel, kiválóak voltak, s amikor elkezdték őket használni, még nem volt informatikai forradalom: közlekedtek a teljesen üres utakon, esélyük sem volt karambolozni. Elkövetkezett az informatikai forradalom és megjelentek tömegesen a vacak eszközök is. Olyan helyzetbe kerültünk – olyan útkereszteződésbe -, ahol minden lámpa minden irányban zöldet mutat, nem lehet eligazodni. Ennél már csak a szabályozás rosszabb, gyöngébb, kivált, mert a szakma marketing kommunikációja legfeljebb annyit mond: jaj istenem, a nagy testvér figyel, s figyeljél te is, hogy ne figyelhessenek. Ennek fejében azt lehet megkapni, hogy ha nem építünk magunknak ötször akkora utakat és kapacitásokat, mint amekkorára szükség van, meg sem tudunk mozdulni. Ezek után hét direktívát mond ki az Európai Unió. Így: próbáljuk meg az információtechnika kultúráját terjeszteni. Akadnak is persze kezdeményezések ennek jegyében, például a Sulinet, amelyért annakidején semmit nem kért cserébe az oktatásügy. Következésképp az információs hálózaton százezernyi rabló, betörő ugrándozik. A gyerekek azt hiszik, hogy a háló a disznóságokra jó, mert nem kaptak semmiféle kényszert hozzá, olyat például, hogy te gyerek, azért kaptad kezedbe ezt a rendszert, hogy viselkedj etikusan. Igaz, nincs szabályozás, de a te felelősséged, ha már egyszer ingyen megkapod, hogy ellenőrizd: van-e vírusvédelem, s te meg ne csinálj külön balhékat. Hát effélére akar rávenni bennünket az EU. De az unió direktívája felszólít arra is, hogy próbáljuk meg növelni a becsületességet a gazdaságban, vagy: alkossunk törvényt, hogy megelőzzük a törvénytelenséget. Valami azért történt is mintegy három éve, mivel megszületett a hacker törvény, ám hogy azóta miért nem történt semmi, az rejtély. Direktíva az is, hogy a tisztességet, a becsületességet növelő törvényt alkosson meg a mai és a belépő tagállam. Akad azért kapcsolódó honi jogszabály, mely növeli a biztonságot, ilyen az elektronikus aláírás törvénye. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban még sehol sincs. De legalább már van valamilyen szabályozás, s ez fontos, hiszen az informatikai forradalom hatására a dokumentum kezelés teljesen tisztességtelenné vált, bárki, bármikor, bármit tud hamisítani. Az elektronikus aláírás ezen változtathat. Az iparág végre eljutott a szabványosítás azon fokához, hogy végre nem a gyártó mondja meg, mi a jó és mi a nem jó, hanem független szervezetek. Most már annak lenne itt az ideje, hogy a törvényi harmonizálás és a végrehajtás között kisebb legyen a távolság, s idővel az állam ellenőrizze is a szabványosítási folyamatokat.



Az informatikai társadalom indexrendszerei: tennivalók és lehetőségek címmel tartott referátumot dr. Simonyi Ernő, az NHIT elnöke, aki egységes és folytonos vezetést, koordinált irányítást sürget, hogy a szakterület piaca szabadon és normálisan fejlődhessen. A versenyképességi mutatókat tekintve látványosan rosszabb helyzetbe kerül Magyarország, s minden fő mutatót tekintve – a szakterület esetében a hálózati, készenléti indexnél például – 5-10 hellyel esett vissza. Csak az üzleti vonatkozású index mutatott javulást. Ám például az Internet nálunk oly annyira drága még nem a csúcsidőn kívüli időben is, hogy az ebbéli versenyképességi térképen nem is lehet ábrázolni Magyarországot. Az Internet-felhasználás és a hálózati lehetőségek egymáshoz való viszonya is olyan, hogy gyengébbek vagyunk még a meglévő adottságainkhoz képest is. A környezet, amelyik fogadja az Internet-feldolgozást, sem megfelelő.



Szekfű Balázs, az IVSZ igazgatója a forrásimportról és a tudásexportról tartott előadást. Témacímének első tagját elemezve ismertette az előadó, hogy három oldalról lehet pénzhez jutni, azaz: saját, EU-s és kormányzati források állnak rendelkezésre. Az uniós pénzeket illetően az látható, hogy az információs társadalom nem került be az operatív programok közé, igaz, más feltételrendszerben hozzájuthat forráshoz az informatika. Az előadó jelezte, hogy a tervek viszont arról szólnak, hogy az innováció, a K+F, az informatika önálló támogatási terület lehet. A Draskovics csomag – ez már a hazai terep – 15-20 milliárd forinttal rövidítette meg az informatikai vállalkozók kormányzati forrásait, a költéseket az idén. Ez azért nem mondható pozitív jelnek. A vállalkozóknál - egy-egy szűkülő piacon – forráshiány úgy tapasztalható, hogy kevésbé minősítik hitelezhető körnek őket a bankok. Az akadémiai szektor ugyancsak forráshiányos. A pozitív jövőképre is lehet esély, persze. De ehhez – valós példák alapján – el kell határozni, hogy prioritást kapjon a tudásexport, amellyel egyúttal ki lehet lépni a szűk belső piacról. Kevesen tudják, hogy a Gyűrűk urát egy magyar szoftveres cég közreműködésével készítették Új-Zélandon. A sanghaji telekkönyvi rendszer ugyancsak magyar cég fejlesztése és helyszíni implementációja, s a karakterfelismerés fejlesztési piacából 70 százalékos részesedéssel bír a piacon egy magyar cég. De mert vannak ilyen eredmények, megfogalmazandó az is, hogy egyelőre nincs intézményesített magyarországi tudásgazdálkodás és tudásexport. A recept az, amit például India is megtett: komoly állami támogatással és szervezéssel a valamikor 100 ezer dolláros kivitelt 16 milliárdosra fejlesztette fel. A zsenitől a termékig tartó keserves 3-5 évhez kialakítandó támogató intézményrendszer például alapvető állami befektetés lehet.

Az ITTK igazgatója, Z. Karvalics László a szabályozásról és a forráselosztásról előadva arra vállalkozott, hogy e problematika eredőihez igyekezett visszalépni. Kitetszik, mondta, hogy a forrásallokáció egyedi döntéseken keresztül aktualizálódott mindannyiszor, a döntéseket pedig megelőzték transzformációs bázisok. Olyan kategóriák forrtak össze szinte mindannyiszor, mint a szemlélet, a tudatosság, a felkészültség, az attitűd, az autentikusság és a motiváció. Ezek összességére használatos kifejezés az awereness. Szakmailag is felkészült, előretekintő tudatosságról van, lenne szó, mely két fő elemet feltételez, aszemléletet, megközelítésmódot, illetve prioritáskezelést. Ez a meghatározó bármely szabályozási és forrásallokációs folyamat elejénél. Ettől hátrahőköl a könyvelő, mert ezt a minőséget elég nehéz számszerűsíteni. És hátrahőköl a politikus is, mivel a hatalom, a pénz és a választás kategóriáit szereti mozgósítani. A szabályozó is ugyanígy viseltetik. Mi tehát az a szemlélet, amelyik meghatározza a prioritáskezelést, hogy abból szabályozás és forrásallokáció lehessen? Z. Karvalics László az információs társadalomra utalva taglalta a szemléletet és a prioritáskezelést. Mint mondta, hiába beszélünk nagyon sokat az információs társadalomról, születhet tömegnyi dokumentum, attól még az nem válik prioritássá. A gyökerekig visszamenve is kiderül, az információs társadalom nem prioritás Magyarországon, s ezt nem árt kimondani. Nem erről szól a kormányprogram, s a költségvetési megszorítások idején is világossá válik, az informatika, a kutatás és az oktatás az a terület, amelyik támadható, amelyiktől el lehet vonni. Ki lehet mondani, hogy az információs társadalom nem politikai prioritás Magyarországon, ettől még nem áll meg az élet, sőt képes fejlődni az informatikai társadalom is. De ne tegyünk úgy, mintha az ország elkötelezte volna magát az információs társadalom mellett.