A G20-ak értekezletére azelőtt került sor, hogy a jövő héten pénteken és szombaton - George W. Bush amerikai elnök meghívására - Washingtonban üléseznek a csoport tagjainak kormány- és államfői. A pénzügyi vezetők mostani fórumán a globális pénzügyi válságról volt szó, amelynek kiváltó oka az amerikai jelzálogválság. Egyeztettek arról, hogy miként szabályozzák újra a pénzügyi intézményeket, és más piaci szereplőket, továbbá azokról a lépésekről, amelyektől a lassuló globális gazdaságnövekedés élénkülését várják.
Luiz Inacio Lula de Silva brazil elnök szerint az IMF-nek is érdekében áll növelni a globális pénzügyi rendszer likviditását. Szerinte az IMF-nek nagyobb szerepet kell játszania a fejlődő országok támogatásában, miután ezekből az államokból jelentős pénzeket vonnak ki a befektetők a hitelválság kockázatai miatt.
Az IMF válság-előrejelző és szabályozó szerepének egyik fő szószólója a brit kormányfő. Gordon Brown az utóbbi hetekben több beszédében és nyilatkozatában is kifejtette: mivel a tőkefolyamatok globálissá váltak, a szabályozói és felügyeleti rendszerek sem maradhatnak nemzeti keretek között, ezeknek is globálissá kell válniuk. A brit miniszterelnök rendszeresen hangoztatott véleménye szerint a modern gazdaságtörténet első, ténylegesen globális pénzügyi válsága zajlik, amelynek kezelésére a második világháború óta kialakult pénzügyi intézményrendszer alkalmatlan. E rendszer teljes átalakítását a kormányfő szerint a Nemzetközi Valutaalappal kell kezdeni, amelyet úgy kell megreformálni, hogy korai válság-előrejelző és figyelmeztető szerepet tölthessen be a világgazdaságban.
A Sao Paulóban tartózkodó kínai jegybankelnök azt mondta, hogy Kína azzal tudja támogatni a nemzetközi pénzügyi piacok stabilizálását, hogy magas üzemen tartja gazdaságnövekedését, miközben bővíti a belföldi keresletet.
A kínai kormány vasárnapi ülésén arról határoztak, hogy az 586 milliárd dollárt részben repülőterek, vasutak, és gyorsforgalmú utak építésére költik, de jelentősen növelik a kiadásokat az egészségügy, az oktatás és a kultúrára területén.
Dominique Strauss-Kahn szerint a legfejlettebb ipari hatalmak és a legnagyobb felzárkózó gazdaságok november 15-ei rendkívüli csúcstalálkozójának és az IMF-et is létrehozó 1944-es Bretton Woods-i konferenciának az összehasonlítása erős túlzás. "Bretton Woods előkészítése két évig tartott. Sokan beszélnek most Bretton Woods II.-ről. Ezek a szavak jól hangzanak, de nem hozunk létre új nemzetközi szerződést" - idézte a londoni gazdasági napilap Strauss-Kahnt. Az IMF vezetője szerint a csúcstalálkozó legfőbb eredménye az eddig elkészült elemzések összegyűjtése és a jövőbeni egyezmények előkészítésével megbízott munkacsoportok "mozgásba hozatala" lehet.
A Financial Times szerint Strauss-Kahn szavainak tónusa ellentétben áll az európai vezetők - főleg Gordon Brown brit kormányfő és Nicolas Sarkozy francia elnök - álláspontjával. Az EU-tagállamok vezetői ugyanis épp most erősítették meg, hogy a washingtoni G20-csúcs céljául jelentős áttörések elérését és az IMF új hatáskörökkel történő felruházását kell kitűzni. Strauss-Kahn azonban óvatosan nyilatkozott Gordon Brown azon felvetéséről is, hogy korai figyelmeztető rendszert kell létrehozni a világgazdaság számára a pénzügyi válságok előrejelzésére. - Ellentmondó dolgokat hallottam erről. Nem hinném, hogy lehetséges olyan mechanikus rendszer, amelyben piros és zöld lámpák vannak, és néha, egy-egy országban a lámpák zöldről pirosra váltanak - fejtegette az IMF vezérigazgatója.
Dominique Strauss-Kahn szerint a Valutaalap ellenállna annak is, hogy globális pénzügyi szabályozó szereppel ruházzák fel. A vezérigazgató szerint az IMF funkciója az elemzés, valamint a hitelezés a bajba került országoknak.
