A gazdasági kutatók elemzéseiből kitűnik – fejti ki Vereczkey Zoltán -, hogy a magyar gazdaság nem bírja azokat a terheket, amelyeket az elmúlt években az elvonások jelentenek számára. A kamara már a 2002. évi országgyűlési választásokat követően – a kormány megalakulásakor – figyelmeztette a gazdaságpolitika alkotóit, hogy a teljesítménynövekedés nélküli jövedelem kiáramlások ellenértékét a későbbiekben maguknak az érintetteknek, de elsősorban a vállalkozásoknak kell majd megfizetnie. A költségvetés kiadásainak, valamint a reálbéreknek a gazdaság teljesítmény-növekedését meghaladó mértékű emelkedése nem tartható tovább. Elengedhetetlen egy olyan, összehangolt, lehetőleg politikai konszenzussal végrehajtott lépés-sorozat, amelynek eredményeként érdemben és tartósan csökkennek a költségvetési szféra kiadásai, de emellett lényegesebb, hogy csökkenjen a gazdaság szereplőinek adóterhelése, s egymást erősítő lépések sorozata növelje a versenyképességet. A növekedés serkentése, a meggyengült versenyképesség erősítése érdekében egyidejűleg kell lépéseket tenni a költségvetési kiadások csökkentése, valamint a versenyképesség feltételeinek javítása terén. Az általános alelnök számszerűsíti is érvelését, idézzük, intézkedések eredményességének szerves feltétele az összehangolt monetáris politika, a forint árfolyamának viszonylagos stabilitása, a mérsékelt kamatszint, az exportorientáció szempontjából az árfolyam kívánatos szintjének alsó határa 250-255 forint/euró.

Az állami kiadások volumene alapvetően meghatározza az általános adóelvonás mértékét. Az állami kiadások csökkentése nélkül tartósan lehetetlen az állami adóbevételek csökkentése, következésképpen bármilyen bejelentett program e lépés nélkül nem lehet tartós és sikeres. Magyarország a csatlakozó országok között - az EBRD adataira utal Vereczkey Zoltán - a második helyen van a GDP-arányos újraelosztásban, nála kizárólag Csehországban rosszabb a helyzet, Szlovákia és Szlovénia mutatói - miként az EU átlag is – lényegesen jobbak.

A költségvetés legnagyobb problémája az alacsony hatékonyság és a túlfoglalkoztatottság. Az elmúlt 15 évben a gazdasági élet szereplői a folyamatos verseny kényszerében állandóan racionalizáltak, ésszerűsítettek, költséget csökkentettek. Erre a költségvetési szféra egyszer sem kényszerült. Az adópolitika racionalizálása egyébként nem jár törvényszerűen az adóbevételek csökkentésével – hivatkozik az alelnök is a korábbi idők tapasztalatára, a társasági adó hajdani jelentős mérséklésére. Valószínűsíthetően a fehérgazdaság szereplőinek terheléscsökkentése együtt járhat a szürke- és feketegazdaság bevételeinek, úgymond tetten érésével. Ahhoz, hogy a gazdaság szereplői valóban érzékeljék terheik mérséklődését, összességében minimálisan 200-300 milliárd forinttal csökkenteni kell az adóterhelést. A kormányzat immár egy évtizede a tőkevonzás fő eszközeként kezeli a nyereség alacsony adóterhelését. Az adókedvezmények változásának fényében azonban a társasági adó 18 százalékos kulcsa immár nem tekinthető alacsonynak. Emellett a nyereséget sújtja a fokozatosan emelkedő iparűzési adó is, amelynek átlagos mértéke már 1,8 százalék és összege meghaladja a nyereségági adóbevételek kétharmadát. A vállalkozói szféra romló versenyképességének, a gazdaság tőkevonzó képességének némi javulásához a társasági adó 3-6 százalékpontos, az iparűzési adó felső határa fél-egy százalékpontos csökkentése jelenthetné az első lépést. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az újabb befektetők inkább a középmezőnyből fognak kikerülni – vélekedik Vereczkey Zoltán -, akiknél a költségérzékenység küszöbe jóval alacsonyabb, mint nagyobb társaiké, a kisebb településeket preferálják és igen rosszul tűrik a különböző költségszint-növelő elemeket, a ráfordításként viselkedő és a vállalkozás eredményességétől független helyi adókat. A helyi adóbevételek kiesését a helyben maradó adók hányadának felemelésével, a környezetvédelmi szempontok következetes érvényesítésével kell és lehet kompenzálni. A környezetvédelmi tárca környezetterhelési díj bevezetésének előkészítésén munkálkodik, amely a tervek szerint légszennyezési, vízterhelési és talajterhelési díjból tevődik össze. Az alelnök a kamarára hivatkozva mondja, annak lennének hívei, hogy a díjak legalább 70 százalékban a települési önkormányzatokhoz folyjanak be.

A kormányfő álláspontja

Demján Sándor: Válságban...

Parragh László: Becsomagolva

Jancsó Péter: El a kezekkel...

Zwack Péter: Üdvös az enyhén növekvő infláció

A Kopint-Datorg adatai szerint nincs válság