További rizikófaktorok: biztosítás és fenntarthatóság kérdése
A vörös-tengeri helyzetnek van még két igen érdekes vonulata: az egyik a rakományok biztosításának kérdésköre. Alapesetben a szállítmánybiztosítás nyújt fedezetet az árucikkek értékére, a biztosítótársaságok azonban a Vörös-tenger térségében közlekedő hajók esetében felfüggesztették a fedezetvállalásukat. Ez arra kényszeríti a hajótársaságokat, hogy kerüljék el az érintett szakaszt, hiszen biztosítás nélkül hatalmas kockázatot vennének a nyakukba. A hajózási útvonalak átrajzolódásának másik következménye a környezeti terhelés drasztikus megnövekedése. A kerülőutak következtében a hajók havi 1,5 millió tonnával több üzemanyagot használnak fel, mely a CO2 és egyéb károsanyag-kibocsátásuk növekedését eredményezi.
Mit tehetnek a piaci szereplők ebben a helyzetben?
Az élet mindig benyújtja a számlát, amit ezúttal a paci szereplők és a fogyasztók fizetnek meg. A fent vázolt helyzet globális árfelhajtó hatása ugyanis 0,7-0,8 százalékos inflációs rátát generál. A gyártó- és kereskedőcégek új beszerzési forrásokat, megbízhatóbb és költséghatékonyabb szállítási módozatokat keresnek. Megindult egyfajta racionalizálási folyamat: számos vállalat a készletfelhalmozás és a beraktározás mellett dönt, búcsút intve a Just in Time stratégiájának. Az árhullám tovagyűrűző hatását befolyásolja például a forgalmazott termékek köre is. Nagyértékű termékek esetében a piac képes tolerálni a szállítási díjak növekedését, kisebb értékű árucsoportoknál azonban előfordul, hogy az aránytalanul drága szállítási díj miatt az adott termék kereskedelmének vagy az ahhoz kapcsolódó termelésnek a felfüggesztése, átszervezése mellett kell dönteni. A transzparens kommunikáció és a megfelelő információátadás kulcskérdés. A nemleges válasz is hasznos visszajelzés. Ha egy áru nem tud időben elindulni, azonnal tájékoztassuk partnereinket. Amennyire csak lehet, csempésszünk tervezhetőséget, korunk kiszámíthatatlan világába!
