A lakásárak növekedése azonban így is – immár harmadik negyedéve – elmaradt a fogyasztói árak általános emelkedése mögött, s emiatt az ez év elejére kialakult reálárak már csak a két évvel ezelőtti szintet érték el.
A fel- illetve leértékelődés területi különbségeiről a Magyar Nemzeti Bank (MNB) lakásárindexe ad adatokat. Az első negyedévben a vidéki városok átlagos nominális drágulása (4 százalék) meghaladta a budapestit (1,6 százalék), de az éves árdinamikát tekintve még így is kitartott a főváros előnye (9 százalék és 10,1 százalék). A legnagyobb növekedést a dél-alföldi városok érték el (14,7 százalék), és közel ugyanannyit (13,5 százalék) drágultak a nyugat-dunántúliak is. Utóbbiak abban viszont egyedülállóak, hogy egyedül náluk növekedtek töretlenül negyedévről- negyedévre a lakásárak az elmúlt esztendőben.
A leggyengébb éves felértékelődést (3,5 százalék) a közép-dunántúli városok érték el, amit az is magyarázhat, hogy a Balaton vonzereje, illetve a térség ipari beruházásai itt már korábban felfuttatták az árakat. (Ugyan az MNB statisztikája a közép-magyarországi városok esetében kifejezetten áresést jelez, a régióban még alacsony az adatok feldolgozottsága.)
Ma a piac határozottan más arcát mutatja a falvakban, mint a városokban. Míg az utóbbiakban ez év elején megtorpant a nominális árak csökkenése, addig a községekben már harmadik negyedéve folytatódik a lemorzsolódás. Így ott mára mintegy 5,6 százalékkal olcsóbb egy átlaglakás, mint volt egy esztendővel korábban. Lehetséges okként több tényezőt is említ Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.
