S minél többet valljuk, s cselekedeteinkben vissza is igazoljuk, hogy hosszú távon csak úgy lehet és érdemes megmaradni és megélni a gazdaság minden színterén, ha tekintettel vagyunk másokra, környezetünkre, szűkebb és tágabb térségünk állapotára, érdekeire, jól-létére, akkor ez a gondolkodásmód futótűzként terjed, úgy működik, mint a „100 majom elmélete”. S a kritikus tömegszám elérése után a mérleg átbillen. Ez nemcsak fizikai, de az emberiség kollektív tudatának a törvénye is.
Vagy Ön nem így gondolja?

Merünk-e már a tisztességes, etikus üzleti magatartásról beszélni, nyilatkozni? Vajon még mindig uralkodik-e az a szemérem e téma körül, melyet a "kinek nincs egy kicsi vaj a fején?" kollektív bölcsesség táplált igen hosszú időn át. Pár évvel ezelőtt ezekkel a mondatokkal kezdte az üzleti tisztességről szóló felmérését a Piac és Profit üzleti magazin. Akkor még azért nem beszéltünk nyilvánosan erről a témáról, mert a társadalmi közhangulat szerint nem volt talán Magyarországon olyan üzletember, aki vélemény-nyilvánítása után ne tarthatott volna attól, hogy fejére olvassák: bort iszik és vizet prédikál. Négy év óta azonban nagyot változott a világ.

Ma már más a társadalom, a gazdaság fogadtatása, reakciója az üzleti etika szó hallatán. Egyre több cég vállalja fel cégfilozófiájában, arculatában, mindennapi viselkedési megnyilvánulásaiban a társadalmi felelősségvállalási kézségét, képességét, a környezet állapota iránti érzékenységét, az alternatív kapitalista felfogását (miszerint: saját üzleti érdekeimet érvényesíthetem úgy is, hogy üzlettársaim, szűkebb és tágabb környezetem is jól járjon, nem csak én hogy létezik egy optimális haszon, mely szem előtt tartásával lehet az üzleti döntéseket meghozni).
Divat lett, sőt egyes gazdasági körökben kötelező lett etikus üzleti magatartással élni. Ma már valamirevaló cégnek üzleti etikai kódexe van, rendelkezik a legmagasabb szintű és legkorszerűbb minőségbiztosítási tanúsítványokkal, elkötelezett a környezetvédelem iránt, minden környezetvédelmi szabványt szigorúan betart, méreti magát ennek megfelelésében, pályázik a társadalmi felelősségvállalást mérő szervezetek által kiírt díjakra, különösen büszke a munkavállalóinak biztosított szociális ellátásokra, a munkahelyi extra körülményekre, a munkavállalói jól-lét megteremtésében elért eredményeire. Adakozik, segíti szűkebb, tágabb környezete rászorultjait.

Csak divat lenne, a multik által hazánkba áthozott nyugati szokás, melyet a multik hazai beszállítói kötelezően lemásolnak, mert rá vannak kényszerítve, ha meg akarják tartani megrendeléseiket? Vagy ennél többről van szó? Lehet, hogy a pénzhez való viszonyunk változott meg? Hogy a gazdag rájött, hogy nem érzi jól magát olyan környezetben, ahol csak ő a boldog, s a másik rossz-léte rontja az ő élettartamát, jó közérzetét? Hogy a társadalom állapota hosszú távon visszahat az egyén állapotára, legyen az rövid távon bármennyire privilegizált a többséghez képest? Vagy áttörés történt a környezettudatosság terén? Nem voltak hiábavalóak a környezetvédők töretlen, kitartó felvilágosító mozgalmai? A globalitás, mely életünk minden színterén uralkodó korjellemzővé vált, a tudatunkra is hatott? Megértettük, hogy bármilyen cselekedetünk, termékünk, gondolatunk, döntésünk befolyással van világunk, glóbuszunk, univerzumunk állapotára?

Lehet idealisztikusan és pragmatikusan is felfogni az üzleti etika állapotában bekövetkezett valódi, pozitív változásokat. Tény viszont: rangja lett az etikus üzleti magatartásmódnak. Az üzleti világnak a valóban termelő, szolgáltató, fejlődésorientált szereplői ma már adnak arra, hogy kivel kötnek üzletet. Kirekesztik maguk közül a tisztességtelen üzleti magatartást tanusító céget. A kirekesztésnek is megvan a maga nevelő hatása. Sokuk, ha nem is belső meggyőződésből, emberi mivoltukban beállt pozitív fejlődési folyamatoktól vezérelve, hanem pusztán csak kényszerből, de betartja az üzleti etikai szabályokat.

De mi is pontosan az etikus, korrekt, tisztességes üzleti magatartás?

Nincs, és soha nem is volt egy többség által elfogadott írott vagy íratlan etikai kódex, melyet követni, számon kérni lehetne, ha csak a bibliában megfogalmazottak üzleti szempontú értelmezését nem tekintjük abszolútnak, mint követhetőt. "A szentek viszont ne menjenek üzletembernek, mert nem tudnának megélni."  szinte hallom eme nagyon is gyakorlatias és általános megközelítését e témának.

Sokan vannak azonban már, akik úgy gondolják, kell lennie egy közbülső megoldásnak az abszolút rossz és az abszolút jó között. Pusztán abból kiindulva, hogy a világ és az ember is akkor érzi jól magát, ebből következően akkor működik a legjobb hatásfokkal, ha harmóniában van. Önmagával és a környezetével: emberi és biológiai környezetével egyaránt. Mi pedig nagyon nem éreztük jól magunkat az elmúlt évtizedben, a szabadversenyes kapitalizmus és a rohamos társadalmi átalakulások embert próbáló őrületében. Mintha a tisztességtelenség nagyobb teret nyert volna a tisztességnél az üzleti életben és az azt szabályozó államigazgatási gépezetben is. A politikáról nem is beszélve. Ez utóbbi még mindig nincs gyógyulófélben. Az üzleti élet viszont kezd magára találni.

Félreértés ne essék. E sorok írója tisztában van a mai magyar valósággal. Tudom, hogy sokan szenvednek és szenvedtetnek a másokra tekintettel nem lévő, embertelen és könyörtelen szemlélettől és cselekedetektől. Kiszolgáltatott munkavállalókkal, becsapott, fizetésképtelenségbe sodort vállalkozókkal, az adóhatóság által megnyomorított, meghurcolt cégtulajdonosokkal, szennyezett folyókkal, rákot okozó gyárkéményekkel, vevőket becsapó, rossz minőségű termékekkel, sem az írott, sem a szóban megkötött szerződéseket be nem tartó üzletfelekkel, csak az emberi igazságot figyelmen kívül hagyó törvényekkel, velünk packázó, időnkkel szórakozó hatóságokkal, pénzünkre vadászó közlekedési rendőrökkel, stresszünket fokozó parkolóórákkal stb. van még mindig tele a világunk.
De a pozitív folyamat elkezdődött. Tapasztaljuk, hogy sokan élnek és még többen élni szeretnének korrekt szabályok és korrekt emberek között. S akadnak számosan, akik még nem alszanak jól, viszont nagyon vágynak a nyugodt álomra, a tiszta lelkiismeret adta biztonságérzetre.

Egyben biztos vagyok. Felülről hiába várjuk gazdaságunk etikai állapotának megjavítását. Magunknak kell elkezdenünk saját szemléletünkbe, cselekedeteinkbe beégetni a felelős gondolkodásmódot, ami azután közvetlenül hat környezetünkre, változásokat idéz elő üzleti partnereink reflexeiben, hozzáállásában is, majd ő is elkezd változni. S minél többet valljuk, s cselekedeteinkben vissza is igazoljuk, hogy hosszú távon csak úgy lehet és érdemes megmaradni és megélni a gazdaság minden színterén, ha tekintettel vagyunk másokra, környezetünkre, szűkebb és tágabb térségünk állapotára, érdekeire, jól-létére, akkor ez a gondolkodásmód futótűzként terjed, mint a 100 majom elmélete.

A kritikus tömegszám elérése után a mérleg átbillen. Ez nemcsak fizikai, de az emberiség kollektív tudatának a törvénye is.

Vagy Ön nem így gondolja?

Kapcsolódó kérdőívünk

Fórum