Ezen felül szintén gyakran fordul elő, hogy a terv csupán egy- vagy kétéves explicit időszakkal számol, maradványidőszaki becslést egyáltalán nem tartalmaz. Az sem példa nélküli továbbá, hogy a központi modell által számolt többféle (éves, havi stb.) terv nem konzisztens egymással (besorolási, vagy input-adatok nem megfelelő figyelembevételének problémái). Ilyenkor az adott (leány)vállalatnak sem a menedzsmentje, sem a pénzügyi osztálya nem képes az anyacégtől kapott tervet a cégspecifikus körülményekhez megfelelően hangolni.

Holott a menedzsment felelőssége, hogy a terv kitérjen a pénzügyi osztályok által korlátozottan hozzáférhető információk beépítésére: stratégiai irányváltás, új vevői szerződések, piacelemzés, versenytársak várható részesedése. A pénzügyi osztályoknak pedig alapvető feladata, hogy a terv historikus időszaki, explicit tervidőszaki-, valamint maradványidőszaki adatai ugyanazon számviteli rendszernek megfelelő besorolás alá essenek (összehasonlíthatóság, trendek tervezésének lehetővé tétele), valamint – a menedzsmenttel, tanácsadókkal közösen – a terv normalizálása: működési és finanszírozási tételek átsorolása, egyszeri tételek figyelembevétele vagy kizárása, amennyiben szükséges. Egy helytelen besorolású, vagy nem normalizált historikus adatra trendet építeni hibás tervhez, ezáltal hibás cégértékhez vezethet.

A számviteli rendszerek összehangolása, valamint az egyes besorolások normalizálása ráadásul nem csak a cash-flow tervezése kapcsán elkerülhetetlen, hanem a fordulónapi nettó adósságállomány definiálása során is.