A szerzők szerint fájó pont, hogy a kutatás-fejlesztés, az innováció, az információtechnológia és a kockázatmenedzsment alkalmazása a sereghajtók közé került. A digitalizáció a hazai cégekben leginkább az elemzéseket szolgálja, és költségtényezőnek tekintik. Csak minden ötödik vállalat gondolja azt, hogy kellő anyagi erőforrást rendelt a digitalizációs fejlesztésekhez.

„A magyar vállalati döntések centralizáltak és egyre inkább adatelemzésre épülnek. A versenyképesebb vállalatokra jellemzőbb, hogy a középvezetők is részt vesznek a hosszú távú döntésekben.  A válaszadó felsővezetők markánsan jobbra értékelik saját teljesítményüket iparági versenytársaiknál” – mondta Czakó Erzsébet, a kutatóközpont társigazgatója.

Nincs biztos recept a versenyképességre

A jelentés egyik új megállapítása, hogy a magyar cégek a beszállítók kiválasztásánál már főként minőségi szempontokat alkalmaznak a korábbi ár- és költségmegfontolások helyett.  A fejlesztési prioritások között viszont a munkaerő fejlesztése – az előző felméréshez hasonlóan – az utolsó helyen szerepel. Nem csoda tehát, hogy a vállalatok háromnegyede észlel valamilyen szintű munkaerőhiányt, az azonban jelentős mértéket csak minden tizediknél ér el.

„Az eredményeink arra utalnak, hogy bármilyen cég lehet versenyképes – mérettől, ágazattól, értékesítési piacok irányától és tulajdonosi háttértől függetlenül. A magyar vállalatok a Vállalati Versenyképességi Index alapján mindazonáltal két csoportra bonthatóak. Azok, amelyek magas versenyképességűek, minden szempont szerint szignifikánsan jobb értékekkel jellemezhetők, mint a kevéssé versenyképesek” – hangsúlyozta Losonci Dávid, a kutatóközpont kutatási igazgatója.