Ez azt jelentette, hogy az elemeket külön-külön kellett felmérni és a hajó ívelt acélszerkezetéhez igazítani. Már kisebb eltérés is problémát okozhatott volna a beépítésnél, különösen azoknál az üvegeknél, amelyeknek a porfestett acélkeretekhez és az ívelt tartóbordákhoz kellett illeszkedniük. A hajlított üvegek elkészítéséhez speciális fémsablonokat használtak. Nemcsak a megfelelő forma kialakítása volt fontos, hanem az is, hogy az üvegeken keresztül nézve a lehető legkisebb legyen az optikai torzítás és a zavaró fénytörés. Ez egy városnéző hajón különösen lényeges, hiszen az üveg nem pusztán az időjárástól választja el az utasokat, hanem azon keresztül figyelik Budapest panorámáját és készítik fényképeiket.

Az egyes elemek eltérő technológiával készültek. Bizonyos üvegtáblákat hajlító edzőkemencében formáztak, más daraboknál sablonos eljárást alkalmaztak. Külön feladatot jelentett a mozgatható üvegsorok és tolóajtók kialakítása, mivel ezeknek nemcsak pontosan kellett illeszkedniük, hanem rendszeres nyitás és zárás mellett is megfelelően kellett működniük.

A hajógyárban kezdődött, a Dunán fejeződött be a munka

A beépítés több helyszínen zajlott. Az üvegezést a nyergesújfalui hajógyárban kezdték el, a munkálatok egy részét azonban már Budapesten, vízen álló hajón végezték el.

A nagy méretű és jelentős tömegű elemeket több lépésben juttatták el a beépítés helyére. Az üvegeket teherautóval szállították, majd kisdaruval és egy lánctalpas járművel mozgatták tovább. Az utolsó szakaszon daruval emelték fel őket a hajóra. A budapesti munkavégzésnél a ponton teherbírását és stabilitását is ellenőrizni kellett. Erre azért volt szükség, mert a daruzás alatt nemcsak az üvegelemek súlyával, hanem az emelőberendezés terhelésével és a vízen végzett munka körülményeivel is számolni kellett.