Nem csoda, ha a női felsővezetők körében a feszültség szintje meredeken emelkedik. Ez természetesen negatív hatással van mindennapi munkájukra és magánéletükre. A válaszadók 60 százaléka csak a magán- és családi élet rovására tud megfelelni a munkahelyi elvárásoknak. 62 százalék részben túlterheltnek érzi magát a jelenlegi helyzet és a folyamatos válságkezelés miatt, 47 százalék mondja, hogy kimerült, és fogytán az energiája. A felmérés résztvevőinek 57 százaléka azt tapasztalja, hogy a fokozott feszültség miatt csapatában nőtt a kiégés aránya. A kiégés egyébként középvezetői szinten a legjellemzőbb, legkevésbé pedig azokat érinti, akik nem terveznek további karrierépítést. Az adatokból regionális különbségek is kirajzolódnak – a kiégési értékek összességében az ázsiaiak körében a legmagasabbak, a közép-európaiak körében pedig a legalacsonyabbak.
Az “új norma”
A polikrízist ugyanakkor egyre inkább egy "új normának" tekintik, és sokan számoltak be annak pozitív következményeiről is vállalatuk vagy saját maguk számára. Az akklimatizálódás már zajlik, négyből három válaszadó mondta azt, hogy megszokta a mostani helyzetet, háromból kettő pedig pozitívan áll a polikrízishez. A felmerülő új lehetőségek miatt 64 százalék érzékel új szellemiséget, pozitív hangulatot a vállalatnál. A női felsővezetők nem riadnak vissza a feladatoktól a változékony piaci környezetben, sőt: ők akarnak az élen járni. A válaszadók 80 százaléka szeretne megbirkózni a vezetési kihívásokkal a polikrízis idején. A feladatok sokrétegűségét számos női döntéshozó különösen vonzónak találja; felismerte a lehetőséget, hogy bizonyítson, és új lendületet adjon karrierjének – 41 százalék számít erre. Eközben mindössze 11 százalék tart attól, hogy a polikrízis negatív hatással lesz pályájára.
