Tényleg nincs kivel beszélni?
A felmérés szomorú tanulsága, hogy a magyarok többsége teljesen magára marad ezekkel a terhekkel: a válaszadók 65 százaléka szeretett volna beszélni az érzéseiről az elmúlt évben, mégsem tette meg. A hallgatás hátterében nem a stigma áll: mindössze 11 százalék szégyelli a gondjait, a problémát a megtartó közegek hiánya jelenti, hiszen 24 százalék amiatt maradt csendben, mert egyszerűen nem volt kivel beszélnie, 17 százalék nem akart teher lenni, 16 százalék pedig nem tudta szavakba önteni az érzéseit. Ezt a távolságtartást a szakellátás terén sem a merev elutasítás magyarázza, hiszen a lakosságnak mindössze 24 százaléka zárkózik el teljesen a terápiától. A valódi gátat az anyagiak jelentik: a terápia költsége (38 százalék) közel ötször gyakrabban riasztja vissza az érintetteket, mint a szégyenérzet (8 százalék), amit tovább tetéz a megfelelő szakember megtalálásának nehézsége (62 százalék). „A társadalmi tabuk leomlóban vannak: az embereket ma már nem a szégyen, hanem sokszor inkább a magány és az anyagi korlátok választják el a gyógyulástól.” – teszi hozzá Temesvári Eszter, pszichológus, a Hedepy magyarországi community managere.
Chatbot a terápia helyett: a fiatalok többsége az AI-tól vár lelki támaszt
A szakemberhiány és a magas árak miatt kialakult űrt egy meglepő trend kezdte betölteni: a magyarok 42 százaléka fordult már valamilyen mesterséges intelligencia-alapú eszközhöz érzelmi támogatásért vagy tanácsadásért. A jelenség mögött drámai generációs szakadék húzódik, ugyanis a Z generációs fiatalok 62 százaléka használja az AI-t lelki támaszként, míg a baby boomereknél ez csupán 22 százalék. Bár a szakértők szerint az empátia és diagnosztikai képesség nélküli chatbotok komoly kockázatot hordoznak, ha a valódi pszichoterápia helyettesítőjeként használják őket, a kutatás rámutat a magyarok alapvető paradoxonára is: a technológiai kísérletezés ellenére a lakosság döntő többsége a hús-vér szakemberekhez és a személyes emberi kapcsolathoz ragaszkodik, így a digitalizáció igazi szerepe nem a pszichológusok kiváltása, hanem a szakemberhiányt áthidaló, elérhetőbb és biztonságosabb online forma megteremtése kell hogy legyen.
