A beszélgetés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a mostani helyzet már nem egy szokásos geopolitikai feszültség. A Hormuzi-szoros lezárása ugyanis nem pusztán az árakat emeli, hanem fizikai hiányt, új ellátási prioritásokat és tartósan magasabb költségkörnyezetet is okozhat.
A Hormuzi-szoros: a globális energiarendszer egyik legfontosabb szűk keresztmetszete
A térség különleges jelentőségét jól mutatja, hogy a Közel-Kelet termelői a globális olajkínálat 25-30 százalékát adják, és ennek jelentős része tengeren, a Hormuzi-szoroson keresztül jut el az importőrökhöz. Horváth Ágnes szerint a szoroson naponta mintegy 14,5 millió hordónyi nyersolaj és még nagyjából 4 millió hordónyi finomított termék halad át. Ehhez képest az alternatív útvonalak kapacitása erősen korlátozott: a szaúdi kelet-nyugat vezeték legfeljebb 5-7 millió hordót, az Emírségek vezetéke körülbelül 1,5 millió hordót tud továbbítani naponta, de mivel ezeket normál helyzetben is használják, a ténylegesen mozgósítható többlet legfeljebb 3,5 millió hordó naponta.
Vagyis a kieső mennyiségnek csak egy része terelhető át, a teljes pótlásra nincs reális lehetőség. Ráadásul a kerülő útvonalak sem problémamentesek: a Vörös-tenger iránya a jemeni húszik támadásai miatt továbbra is kockázatos, ezért a hajók sok esetben csak Afrika megkerülésével tudnak célba érni. A beszélgetés szerint ilyen mértékű és ilyen hosszú teljes leállásra eddig nem volt példa: még a korábbi olajválságok idején sem szűnt meg ennyire a normál hajóforgalom.
