„Valószínűleg egy rövid lefolyású konfliktussal számoltak, amelyben az Egyesült Államok erőt demonstrálhat, támogatni tudja Izraelt, közben pedig nyomást helyezhet Kínára is. Csakhogy a valóság másként alakult: Irán ténylegesen lezárta a szorost. Napi néhány hajó még átmegy, jellemzően iráni hajók, de minden más forgalom gyakorlatilag leállt. Ahogy ez a hiány egyre inkább megjelent a piacokon, úgy érte el végül az amerikai gazdaságot is” – fogalmazott Horváth Ágnes.

A kieső közel-keleti volumenek mellett minden exportképes szereplő felértékelődött. Oroszország – ha a háborúban megsérült infrastruktúrát helyre tudja állítani – rövid időn belül képes lehet többletkínálatot adni a piacnak, ami Ázsia számára különösen fontos. Kína helyzete közben árnyaltabb annál, mint hogy egyszerűen a válság legnagyobb vesztese lenne: Peking az elmúlt időszakban tudatosan épített fel rendkívül magas készleteket, és ez most megtérül. Bár a kitettsége rekordmagas, egyelőre még képes kezelni a helyzetet, ráadásul exportkorlátozásokkal a saját szövetségi rendszerét is erősítheti.

Magasabb infláció, gyengébb növekedés, lassú helyreállás

A helyzet makrogazdasági következményei már most látszanak. Az olajárak tartósan magasabb szintre kerültek, a fejlett gazdaságokban újra 3-4 százalékos inflációs környezet alakulhat ki, ami megakasztja a kamatcsökkentési ciklusokat. Ez különösen Európát érinti érzékenyen, ahol a törékeny növekedési fordulatot ismét fékezheti a magas energiaár, a drágább termelés és a romló versenyképesség.