Donald Trump szerdán a Fehér Ház Rózsakertjében találkozott az Európai Bizottság (EB) elnökével, Jean-Claude Junckerrel, a találkozó után pedig kijelentette, új szakasz kezdődik Washington és az Európai Unió kapcsolataiban. Az biztos, hogy a találkozóra az amerikai elnök meglehetősen feszülten érkezett: a találkozó előtti nap Twitter-üzenetben azt írta, az EU korábban tisztességtelenül kereskedett az Egyesült Államokkal, így az európai termékekre kivetett vámok jogosak. Azt is írta, hogy felajánlaná Junckernek, hogy mindkét oldal töröljön el minden vámot és kereskedelmi korlátozást, hozzanak létre teljesen szabad kereskedelmi zónát. „Ezt végre tényleg lehetne szabad piacnak és tisztességes kereskedelemnek nevezni (…) de úgysem fogadnák el!” – írta. Végül mégis lett megállapodás, bár ez a legkényesebb témákat óvatosan megkerüli.
Munkahelyvédelem és egyenlőtlen vámok
Az EU-s termékekkel szembeni vámok kivetését a Fehér Ház eddig kétféleképpen indokolta. Az első az amerikai ipari munkahelyek védelme volt (amely Trump egyik legfőbb választási ígérete volt), eszerint az amerikai belső piacon a hazai gyárakat juttatná előnybe, ha csökkenne például az európai autók behozatala, vagy drágábban lehetne importautót venni. Az azonban hamar bebizonyosodott, hogy a védővámok erre nem alkalmasak, miután az EU válaszul maga is hasonló tarifákat vezetett be amerikai termékekre (élelmiszerekre, ruházati termékekre, motorokra) . Hiszen az amerikai gyáripar legalább annyira függ az exporttól, mint a belső piactól, és a termékek egyik fő felvevője épp az Európai Unió. A vámháború következményeit jól példázza az egyik legikonikusabb amerikai cég, a Harley Davidson bejelentése, hogy az európai védővámok miatt a kapacitásuk egy részét külföldre helyezik át, hogy az így legyártott motorokat a 31 százalékos vámok nélkül szállíthassák az EU-ba.
Az amerikai fél másik kifogása az volt, hogy az EU nagyobb mértékű vámokat tart fenn az amerikai termékekkel szemben, mint fordítva. Az évente mintegy 900 milliárd eurós volumenű USA-EU kereskedelmet átlagosan mindkét oldal igen alacsony kulccsal vámolja meg: a német Handelsblatt gazdasági napilap 5018 termékre vonatkozó gyűjtése alapján az EU által kivetett vámok átlaga 5,2, az amerikaiaké 3,2 százalék. Igaz, egyes terméktípusok tarifái között valóban vannak feltűnő eltérések: az amerikai marhahúsra például az EU 68 százalékos vámot vet ki, fordítva a vámkulcs csak 26,4 százalék. Az európai sertéshús az USA-ban vámmentes, nálunk az amerikait 26 százalékos illeték terheli. Az amerikaiakat leginkább az autóipari vámok eltérése zavarta: míg az európai személyautókra csak 2,5 százalékos vámot vet ki az USA, addig az amerikai kocsikat 10 százalékkal vámolja meg az unió. Igaz, más autók esetében a viszony fordított, a kis- és nagyteherautók importjáért az USA-ban kell többet fizetni.
A legfontosabb ügyben nincs változásA mostani Trump-Juncker-találkozó már az utóbbi témáról, a vámok közötti különbségről szólt. Trump érdeke, hogy hasonló vámkulcsok kikényszerítésével mégis valamelyest sikeresen zárja le a vámháborút. A mostani megállapodás alapján Trump azt írta, „nagy nap ez a tisztességes és szabad kereskedelem számára”, valamint, hogy új fejezet nyílik a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatokban. Ugyanakkor egyelőre a vámok ügyében nem sok konkrétum tudható. Egyelőre egyfajta szándéknyilatkozat született arról, hogy a két fél az ipari termékeket idővel vámmentessé tennék, és eltörölné a nem autóipari termékeket érintő szubvenciókat. A legfontosabb amerikai cél, a 10 százalékos autóimport-vám eltörlése azonban úgy tűnik, nincs napirenden. Emellett nem törlik el egyből az utóbbi időben bevezetett büntető jellegű vámokat, egyelőre a megállapodás csak arról szól, hogy nem vetnek ki újabb vámokat.
Pekingben és Moszkvában fájhatnak a fejek
A megállapodás eddig ismertté vált részletei alapján inkább politikai, mint gazdasági jellegű egyezség született. Ahogy az EU és az Egyesült Államok kapcsolata a vámháború nyomán megromlott, sok külpolitikai elemző úgy vélte, az Unió Oroszországgal és Kínával alakítana ki szorosabb kapcsolatokat. A közelmúltban kibontakozó közeledésnek gátat szabhat a fenti üzlet.
Oroszországot, akik legfőbb európai érdekeltsége az földgáz- és olajexport, hátrányosan érinti, ha az EU nagyobb mértékben vesz földgázt az USA-tól. Kínával szemben az USA hasonló vámháborúba keveredett, mint az Unióval. Miután az USA 25 százalékos vámot vetett ki kínai iparcikkekre, Peking amerikai termékek megvámolásával válaszolt. Fontos részlet, hogy a kínai védővámok kiemelten érintették az amerikai mezőgazdasági termékeket. Ez Trump számára különösen fájó pont, hiszen a gazdálkodók a Republikánus Párt egyik fő bázisa, és a következő választás eredményein is meglátszana, ha a kabinet politikája őket is megkárosítaná. Az EU szójavásárlási szándéka ezt a veszteséget pótolhatja ki, pláne, mivel az amerikai szójaexport nagy része eddig Kínába irányult. Ez a megegyezés egyébként arra is utalhat, hogy Trumpnak nem áll szándékában, vagy nem lát esélyt a Kínával való megegyezésre.
