Az önsegélyező pénztári megtakarítás is besegíthet a havi terhekbe, hiszen ebből havonta legfeljebb a bruttó minimálbér 15 százalékának megfelelő összeg (2025-ben kb. 43.620 forint) lakáshitel-törlesztésre fordítható, amely után az állam az összes befizetés 20 százalékát (maximum 150 ezer forint/év) adójóváírásként visszafizeti. Ha csak lakáscélra fordítjuk a pénzt, akkor tehát érdemes havonta kb. 36.350 forintot befizetni, amihez az állam hozzáteszi a további 20 százalékot szja-visszatérítés formájában. Mindezt az adós és akár az adóstárs is igénybe veheti, így megkétszerezve az erre fordítható támogatást.
Több befektetési lehetőség kínálkozik a havonta megspórolt összeg gyarapítására, amelyet aztán a megfelelő időpontban előtörlesztésre is felhasználhatunk. A fix 3 százalékos hitelnél előnyös, hogy az előtörlesztési díj törvényileg korlátozott: maximum az előtörlesztett összeg 1 százaléka lehet.
Fontos azonban mérlegelni: ha egy befektetés biztosan 5-6 százalékos éves hozamot ígér, akkor pénzügyileg nem feltétlenül érdemes a 3 százalékos hitelt előtörleszteni. Ebben az esetben ugyanis a befektetés többlethozama meghaladja a megtakarított kamatot. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor az alacsonyabb adósság önmagában is értéket képvisel, függetlenül a racionális számításoktól.
Állampapír-befektetéssel hosszú távon reálisan 3-5 százalék hozam, megtakarításos életbiztosítással akár 7 százalék hozam is elérhető, így 25 év alatt akár milliók gyűlhetnek össze: 50 milliós hitelnél 27 millió forint gyűjthető úgy, ha mindig félretesszük a fix 3 százalékos és a piaci lakáshitel törlesztőjének különbözetét. Ha ezt az összeget rendszeresen állampapírba fektetjük, akkor évi 3 százalék átlaghozamot feltételezve a 27 millión felül további 11 millió forint jöhet össze kamatokból. Ötszázalékos hozamnál további 23 milliót is jelenthet a kamat. Megtakarításos életbiztosításnál, ahol a 7 százalék hozam is elképzelhető, 39 millió forint gyűlhet össze pluszban a befektetés révén.
