A magyar felnőtt társadalom negyede dolgozik jelenleg kis- és középvállalkozásnál, vagy volt ilyen szervezetben a legutóbbi munkahelye, amivel nagyságrendileg megegyezik a nagyvállalatoknál vagy az állami és önkormányzati szférában dolgozók arányával. A nők (28 százalék), a középkorúak (32-32 százalék) és a megyeszékhelyeken élők (29 százalék) dolgoznak az országos átlagot meghaladó arányban kis- és középvállalkozásoknál. A magyarok egész karrierjére vetítve a kérdést, a társadalom kb. ötöde (19 százalék) mondható „régi motorosnak” a kkv-k területén: ennyien nyilatkoztak úgy, hogy legalább 20 évet dolgoztak ebben a vállalati szektorban. Korukból kifolyólag értelemszerűen a legidősebb korcsoportban, a 60 év felettiek körében kiugróan magas (37 százalék) ez az arány. Érdekesség, hogy éles választóvonal mutatkozik meg jövedelemcsoportok között: az alacsony keresetűek körében 26 százalék, míg a magas jövedelműek körében csak 13 százalék-ra jellemző, hogy legalább 20 évet dolgoztak kkv-kben.
A magyarok szerteágazóan látják a kkv-k előtt tornyosuló legfőbb akadályokat. A megkérdezettek valamivel több mint fele (55 százalék) adott értelmezhető választ az erre irányuló nyitott kérdésre, ezen belül a legtöbben (12 százalék) az adó- és járulékterheket, 7-7 százalék pedig a gazdasági környezetet és a szektor versenyképességét említette.
Egyéb, de a fentiekhez képest jóval ritkább említések az állam működése (4 százalék), a bérköltségek (3 százalék), a megfelelő munkaerő hiánya (3 százalék), a működtetési/vezetési problémák (2 százalék), a támogatások hiánya (2 százalék), a jogi és szabályozási környezet (1 százalék), a tőkehiány (3 százalék), a bürokrácia és korrupció (1-1 százalék). Ebben a megközelítésben különösen releváns azok válasza, akik jelenleg (vagy legutóbbi munkahelyükön) kkv-knál dolgoztak. Ebben a körben az átlagnál nagyobb arányban (15 százalék) nevezték meg az adó- és járulékterheket, a gazdasági környezetet (9 százalék) és az állam működését (6 százalék).
