Sokáig Magyarország vonzotta a legtöbb külföldi tőkebefektetést a régión belül. A versenyelőny egyik oka az az 1972-es törvény volt, amely először lehetővé tette - igaz korlátozásokkal -, hogy hazánkban vegyes vállalatok alakulhassanak. Ma hasonló előnyöket érhetünk el a határon átnyúló befektetések ösztönzésével akár törvényi feltételek, akár más támogatási módok megteremtésének révén - állítja Gulyás József, a JVSZ 2002 szeptemberében megalakult Tőkeexport Bizottságának tagja.
A Bizottság munkájában a hatóságok közül a Külügy-, a Pénzügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, néhány a tőkeexportot támogató vállalat, mint az Eximbank, az ITDH és a Corvinus Rt., valamint a „kifektetésben” gyakorlatilag érdekelt vállalatok vesznek részt. A közös munka célja pedig, hogy viszonylag rövid idő alatt annyi információt és tudást halmozzanak fel, amely elegendő egy kormányzati ajánlás elkészítéséhez. Hiszen ez lehet a versenyelőny megszerzésének záloga - vallják a szakértők és hozzáteszik: Portugáliában például a nyolcvanas évek közepén bevezetett kormányzati támogatási rendszer a tőkeexport dinamikus felfutásához vezetett.

Néhány nagyvállalat privilégiuma

1997 volt az első év, amikor már jelentősebb magyarországi tőkeexportról beszélhetünk. Azóta évente átlagosan 300-600 millió euró közötti működőtőke került külföldre, bár 2002-ben némi visszaesés volt tapasztalható - mondja Antalóczy Katalin a Pénzügykutató Rt. munkatársa. Az erős ingadozás oka, hogy a számok mögött mindössze néhány nagyvállalat privatizációs befektetései állnak (2001-ben például az összes külföldi tőkebefektetés közel 76 százalékát jelentette, hogy a Matáv megvásárolta a macedón telefontársaságot, 2002-ben pedig a Mol szlovnati befektetése adta a „kifektetések” ötven százalékát).
A kilencvenes évek végén érdekes változás állt be a kiáramló tőke irányában. Addig ugyanis elsősorban az Európai Unió egyes országai (különösen Hollandia), míg ma már a közép- és kelet-európai átalakuló országok a magyar tőke legkedveltebb célpontjai. 2000-től elsősorban Romániába és Szlovákiába irányul a tőkekivitel legnagyobb része.
A Magyarországról kivitt tőkeállomány 2002 év végéig elérte a 2,5 milliárd eurót. Igaz ennek fele még az Unió országaiba került, amiről valójában nem lehet tudni, hogy valóban működőtőke exportnak tekinthető-e. 1999-től napjainkig 1,3 milliárd euró nagyságrendű magyar tőke került a régió országaiba. A befektetések mögött összesen 8 nagyvállalat áll. A Richter és a Dunapac fektettek be a legtöbbször (együtt 15 tranzakciót 900 millió euró értékben), ám értékében a Mol és a Matáv külföldi privatizációi jelentették a legnagyobb tételt. Vagyis a tőkebefektetések döntő hányadát általában a részben külföldi tulajdonban lévő hazai nagyvállalatok adják, ám Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában már körülbelül 3500 olyan cég működik, amelyben jelentős, a kis- és középvállalati körből kikerülő magyar tulajdoni hányad van.
A Danubius Hotel Rt. először Csehországban, majd Romániában és Szlovákiában vásárolt gyógyszállót kiterjesztve a hazai láncot a határon túlra. Ma éppen ennek a terjeszkedésnek köszönhető, hogy viszonylag jó évet tudhatunk magunk mögött annak ellenére, hogy itthon komoly nehézségekkel kűzd a turisztikai ágazat – mondja Beteg Sándor a Danubius igazgatója.

Aktivizálódó keleti régió

Lengyelországon kívül a régió valamennyi országában nő a tőkeexport nagysága. Az egy főre eső kifektetés tekintetében az élen Szlovénia áll. Az ország történelmi hátteréből adódóan kifejezett politikai szándék volt a külföldi tőkebeáramlás visszaszorítása, viszont a kormányzat támogatta a tőkeexportot a gazdasági fejlődés érdekében. Tehát hazai alapokon indult a kifektetés, méghozzá a ma már valódi multinacionális nagyvállalatnak számító Gorenje kezdte. Ma már a szlovén gyógyszergyárak is aktív tőkeexportőröknek számítanak.
Az átalakuló országokból induló tőkekivitel másik éllovasa Észtország, ahol viszont a tőkeimport és export szorosan összekapcsolódik. A finn és svéd érdekeltségű vállalatok – elsősorban bankok és hajózási társaságok – a legaktívabb tőkeexportőrök, és a befektetéseik elsősorban Lettországba, Litvániába, illetve mostanában Oroszországba irányulnak.
Általában ahol a privatizáció gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le, azok az országok lesznek aktív tőkeexportőrök - mondja Gulyás József. Ebben a vonatkozásban Magyarországnak versenyelőnye lehet, ráadásul a Kárpátmedencében a magyar jelenlétnek hagyományai vannak.