A visszaélés-bejelentő rendszer sokunk számára már ismerős kifejezés lehet, aminek hallatán jellemzően egy olyan telefonvonalra vagy internetes felületre gondolunk, ahol egy társaság vagy állami intézmény munkavállalói vagy akár külső szerződéses partnerei az általuk munkavégzésük során észlelt szabálytalanságokat, visszaéléseket egy olyan védett felületen keresztül tudják bejelenteni, kezdeményezve a visszaélés kivizsgálását, amely megfelelő garanciákat nyújt a bejelentő számára az esetleges későbbi megtorlással szembeni védelemre.

„Az Európai Unió még 2019-ben fogadta el a bejelentő személyek védelméről szóló irányelvet, pontosan amiatt, hogy a visszaélésekről sokszor első kézben értesülő személyek bátran fel merjék tárni az általuk tapasztalt visszaéléseket. Az intézmény szükségességére, olyan korábbi botrányok hívták fel a sürgető figyelmet, mint a Cambridge Analytica vagy a Luxleaks botrány” – ismerteti a jogintézmény előzményeit Dr. Kopasz János, a Taylor Wessing Budapest ügyvédje.

Az irányelv által meghatározott minimumszabályok három lépcsős bejelentési csatorna létrehozását irányozzák elő. Ennek első lépcsője képezi vizsgálatunk középpontját, hiszen az úgynevezett belső bejelentési csatorna az, amely kialakítására valamennyi legalább 50 munkavállalót alkalmazó társaság köteles lesz és amelynek megfelelő kialakítása nemcsak a jogszabályi kötelezettségeknek történő megfelelés szempontjából lesz kulcsfontosságú, hanem abból a szempontból is, hogy a kialakított rendszer valóban képes-e hatékonyan kezelni a megtett bejelentéseket, elkerülve ezáltal, hogy a bejelentő adott esetben közvetlenül a második vagy akár a harmadik lépcsőt alkalmazva, egyenesen a kijelölt nemzeti hatóságok egyikéhez forduljon vagy adott esetben rögtön a nyilvánossághoz, amelyek jelentős anyagi és reputációs veszteségekhez vezethetnek a bejelentésben érintett társaság vonatkozásában.