A magyarok 77 százaléka szerint a gazdagok jellemzően tisztességtelen módon gazdagodtak meg, 70 százalék szerint egy egészséges társadalomban nincs helye “szupergazdagoknak”, 76 százalék támogatná a gazdagokra vonatkozó különadó valamilyen formáját, 70 százalék szerint szoros NER-es kapcsolatok nélkül lehetetlen meggazdagodni ma Magyarországon és 76 százalék szerint a politika mindig is a gazdagok érdekeit helyezi előtérbe. A leginkább előítéletesek e tekintetben politikai blokkok szerint vizsgálva a kérdést a Tisza-szavazók csoportja, a demográfiai csoportok között pedig az alacsony jövedelműek azok, akikben a legerősebb az ellenérzés a gazdag magyarokkal szemben.
A magyarok relatív többsége (40 százalék) 500 milliós-1 milliárdos vagyonra (ingatlanokkal, ingóságokkal, pénzügyi vagyonnal együtt) teszi azt a szintet, amely fölött ma jelenleg gazdagnak tekinthető valaki, azonban a magyarok 12 százaléka szerint már 50 millió forint is elég a gazdagsághoz. Az alacsony jövedelműek körében nem túl meglepő módon valamivel alacsonyabban van a gazdagság mércéje (34 százalékuk szerint 50, vagy 100 millió forint feletti vagyonnal tekinthető már valaki gazdagnak). Ennél meglepőbb, hogy a fővárosiak az országos átlagot messze meghaladó aránya (38 százalék) teszi erre az 50-100 millió forintos szintre a gazdagság belépési küszöbét.
Hasonló eloszlások születtek arra a kérdésre adott válaszoknál is, hogy mi az a vagyoni szint, amivel elégedettek lennének már a magyarok. Ebben a megközelítésben azonban markánsabban kirajzolódik, hogy az alacsonyabb státuszúak (iskolázottsági és jövedelmi kategóriákban vizsgálva a kérdést) kevesebbel is beérnék: a gimnáziumi érettségivel nem rendelkezők és az alacsony jövedelműek 39 százaléka már az 50-100 milliós vagyoni szinttel beérnék a diplomások 18 és a magas jövedelműek 16 százalékához képest.
