Szükség
A valódi, Európa védelempolitikája szempontjából is transzformatív pillanatot Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója hozta el. Az ukrajnai, valamint a közel-keleti háborúk egyértelmű jelei voltak annak, hogy nemcsak, hogy a konfliktusok kora nem ért véget, de még az elhúzódó, konvencionális háborúkra is fel kell készülnie az országoknak. A biztonságpolitikai gondolkodás átalakulása mellett az orosz-ukrán háború közvetlen szükséget is teremtett Európában a védelmi képességek fejlesztésére. Ukrajna támogatása miatt ugyanis több európai állam hadianyag- és lőszerkészlete jelentősen csökkent, és a háború rámutatott arra is, hogy bizonyos katonai képességek – például a légvédelem vagy a drónhadviselés területén – korlátozottan állnak rendelkezésre Európában.
Az európai védelmi építkezés szükségességeinek felsorolásánál nem mehetünk el Donald Trump mellett sem, aki éles kommunikációjával, a kollektív védelem megkérdőjelezésével kikezdte a transzatlanti kapcsolatokat. Trump így nemcsak arra ösztönzi az európai NATO-tagállamokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat, de neki köszönhetően egyre hangsúlyosabbá vált az USA-tól is független, stratégiai autonómiáról szóló diskurzus és az ehhez szükséges lépések megtétele Európában.
Politikai akarat és források
Az biztonsági környezet romlása miatt rég nem látott szándék jelent meg az európai államok részéről a hiányzó képességek rövid- és középtávú pótlására, fejlesztésére. A kontinensen történt biztonságpolitikai fordulat szempontjából is jelképes esemény volt, hogy néhány nappal Oroszország 2022. február 24-i ukrajnai inváziója után Olaf Scholz kancellár a német parlamentben „Zeitenwende-t” azaz történelmi fordulópontot hirdetett. Ez pedig a hidegháború lezárása óta példátlan haderőfejlesztést indított el Németországban, azzal a céllal, hogy Bundeswehr a NATO keretein belül a legnagyobb európai hadsereggé váljon. Németország példáját pedig mások is követték. A NATO hivatalos becslése szerint 2025-re mind a 32 tagállam elérte vagy meghaladta a GDP 2 százalékát védelmi kiadásban, amely jól jelzi, hogy a politikai akarat már a védelmi költségvetések növekedésében is megnyilvánult. Ugyanezen szempontból kulcsmomentum még a NATO-tagállamok védelmi költségvetésének bővüléséről szóló döntés a tavalyi hágai csúcstalálkozón. Eszerint a tagok GDP-jük 3,5 plusz 1,5 százalékát költik védelemre és ehhez kapcsolódó fejlesztésekre.
