Mi áll a rekordkiadások hátterében?

A felfutó európai rekordköltés mögött alapvetően három tényező húzódik, amelyek együttállására évtizedekig nem volt példa a kontinensen. A romló geopolitikai helyzet miatti szükség, a változáshoz szükséges politikai akarat, valamint az ezt finanszírozó források védelmi területre való csoportosítása.

A hidegháború lezárása után ugyanis hiába mutatott rá a délszláv-háború, majd különösen Oroszország 2008-as grúziai háborúja, hogy a „történelem vége” elmélet inkább illúzió és a háborúk kora nem ért véget. Valódi politikai akarat nem alakult ki a kontinens újrafegyverkezésére, vagy legalább a meglévő képességek drasztikus csökkenésének mérséklésére. A forrásokat illetően pedig a legtöbb európai állam a „békeosztalék” logikáját követte, és inkább csökkentette védelmi kiadásait, illetve más területekre csoportosította a forrásokat. Ezzel szemben 2014-ben, a Krím orosz annexiója után a szükség és a szándék, legalábbis deklaráltan, már megszületett a védelmi képességek fejlesztésére, ezt jól mutatta a NATO wales-i csúcson elfogadott GDP 2 százalékos célkitűzése. Miközben a 2010-es évek második felében a régiónkban– így Magyarországon is – már elindultak különböző haderőfejlesztési programok. Azonban a legtöbb országban a szükséges költségvetési források átcsoportosítása csak lassan indult meg, a jóléti kiadások elsőbbsége továbbra is felülírta a védelmi prioritásokat.