Uniós csatlakozásunkat követő években a hazai deviza relatíve stabil volt az euróhoz képest, részben a mélyebb európai integrációnk következtében erősödő befektetői bizalomnak köszönhetően. Persze rövid távú kilengések ekkor is voltak, melyre jó példa a kiszivárgó költségvetési adatokat követő forintleértékelődés. Mindennek ellenére az euró-forint árfolyam lényegében megegyezett 2004-ben és 2008-ban.

Mint a legtöbb kis és nyitott gazdaságban, a 2008-as globális pénzügyi válság nálunk is éles devizaleértékelődést eredményezett. Mindössze egy év alatt közel 12 százalékkal gyengült a hazai fizetőeszköz az euróhoz képest. Ezt követően a gazdaságpolitika céljai megváltoztak, a jegybank élt a forintleértékelés konvencionális és nem konvencionális eszközeivel. A cél az export versenyképességének növelése volt: ha gyenge a forint, az exportálók külföldi devizában realizálódó árbevétele többet ér itthon forintban.

Ezzel a külföldi tőkebefektetések beáramlását is ösztönözni kívánta a hazai kormányzat, hiszen a gyengülő forint euróban mérve csökkenti a magyar munkaerő (és vagyontárgyak) költségét, ha az egyéb körülményektől eltekintünk. Más oldalról a magyarok számára felértékelődik a külföldi munkavállalás lehetősége is, illetve a turisták számára is olcsóbbá válik a magyarországi nyaralás.

A romló árfolyam azonban az importált árukat vásárló lakosság és vállalati szektor számára kedvezőtlen. Ráadásul gyengülő forint mellett a külföldi nyaralások finanszírozása is egyre drágábbá válik.