A „kivitt pénz” jelentős része ingatlanba megy
Végül fontos beszélni arról, hogy a nagy összegben kivitt pénzek jelentős része valójában nem pénzügyi eszközben marad, hanem ingatlanba vándorol. Bár a hazai statisztika a külföldi ingatlant besorolása szerint pénzügyi eszköznek tekinti, azért fontos megemlíteni, amikor valaki külföldön vásárol ingatlant – például Spanyolországban, Horvátországban vagy Dubajban – a kiutalt összeg pénzügyi tranzakcióként jelenik meg a jegybanki statisztikában, de az így megvásárolt ingatlan a nemzetközi számviteli definíciók szerint nem pénzügyi eszköz. Emiatt a pénzügyi vagyonból más országokban eltűnik, más eszközosztályba kerül. A magyarok külföldi ingatlanjairól ugyanakkor csak részleges információk érhetők el, mert számos ország – különösen az EU-n kívüliek, például az Egyesült Arab Emírségek – nem publikál vásárlói statisztikát állampolgárság szerinti bontásban. Ahol mégis elérhető adat, ott évente néhány száz magyar tranzakció látható (Horvátországban 2023-ban kb. 500, Spanyolországban 700 ingatlant vásároltak magyarok) – ez megint messze nem indokolja a „tömeges kitalicskázás” narratíváját, hanem a korábban már több pontban jelzett vagyonkoncentráció és eszközdiverzifikációt támasztja alá.
Összegezve a fentieket: a külföldi megtakarítások növekedése valós jelenség, de nem tömeges és nem rendszerszintű, a külföldi megtakarítások mértéke rendre nő, de a teljes lakossági vagyonhoz képest például gyakorlatilag nem változott idén (10,5 százalék nagyságrendű volt Q1-ben és most Q3 is ennyi).
