Tíz éve valódi országkockázati félelem volt: a forint nagyot gyengült, az országkockázati felár nagyot emelkedett, 2012 januárjára minden hitelminősítőnél bóvliba került az ország, az ezekkel kapcsolatos félelmek tömeges, pánikszerű külföldi számlanyitásokat indítottak el. Ezt követően az így kivitt pénzek azonban a későbbiekben visszatértek, köszönhetően például az attraktív állampapír-kamatoknak.
Külföldi számlát nyitni ma már nem olyan egyszerű
Minden ellenkező híreszteléssel szemben nincs „tömeges számlanyitási hullám”. Az elmúlt években például Ausztria és Németország egyaránt jelentősen szigorította a pénzmosás elleni átvilágítási (AML/CFT) előírásait: mind a Finanzmarktaufsicht (FMA), mind a BaFin új, szigorúbb ügyfél-azonosítási és dokumentációs követelményeket vezetett be. Ez azt jelenti, hogy befektetési célú külföldi számlát nyitni ma nehezebb és időigényesebb, mint öt-hat-tíz éve. A korábbi, gyors és egyszerű számlanyitási gyakorlat megszűnt, a bankok már rutinszerűen kérnek extra igazolásokat, forrásnyilatkozatot és folyamatos monitoringot. Így azon túl, hogy – mint láttuk – jelentkező sem sok akadna, emiatt sem beszélhetünk „tömeges külföldi számlanyitási hullámról”. A Blochamps adatai szerint a vagyonkoncentrációban érintett ügyfelek jelentékeny része már korábban nyitott külföldi számlákat, így a „külföldre vitt pénzek” jelentékeny részét a Revolut számlák feltöltése jelenti, s bár a számosság miatt jelentős összeget tesz ki a fintech digitális bankokhoz berakott számlánkénti néhány ezer EUR – ezeket azonban aligha lehet érdemi megtakarításként értékelni.
