A statisztika torz: a „külföldi eszköz” nagy része valójában itthoni pénzügyi közvetítőn keresztül kerül befektetésre

A statisztikákban „külföldi eszközként” megjelenő vagyon döntő része valójában nem hagyja el az országot. A magyar háztartások külföldi ISIN-számú értékpapírjai – legyen szó amerikai részvényalapokról, európai ETF-ekről vagy bármilyen nemzetközi kibocsátású befektetési jegyről – jelentős részben magyar szolgáltatóknál, magyar értékpapírszámlákon, MNB-felügyelet alatt vannak. A statisztika a kibocsátó országát méri, nem azt, hogy fizikailag hol tartjuk a vagyont. Így a növekvő „külföldi vagyon” nem tőkekivitel, hanem nagyrészt egyszerű, racionális deviza- és eszközdiverzifikáció. Ezek a források tehát közvetett módon bár valóban külföldre áramlanak, de jóval kisebb mértékűek, s messze nem tömeges jelenség részei.

A vagyonkoncentráció a kulcs – nincs tömegesen kitolható pénz

A Blochamps korábbi becslése szerint – azóta a társadalmi vagyonstatisztikai adatok alapján lényegében igazoltan – a teljes hazai pénzügyi vagyon 13 százalékát a 100 leggazdagabb magyar birtokolja, a leggazdagabb 1000 fő pedig a pénzügyi vagyon közel 20 százaléka fölött diszponál. Becsléseink szerint az elit vagyongyarapodása 2025–2028 között akár 65 százalékos lehet. Ez megerősíti egy másik irányból mutatja be, hogy a középrétegnek nincs érdemi forrása arra sem, hogy vagyonát a fentiek alapján diverzifikálja. Vagyis nem a „magyarok” viszik ki a pénzt, hanem az eliten belül erősödik a külföldi részesedések értéke – de ez nem új dolog – a gazdagok a vagyon nagysága okán mindig is megtették és megteszik bármilyen piaci viszonyok közt, hiszen egy nagyságrend fölött indokolt és reális a földrajzi diverzifikáció, valamint az eszközök rendszeres újra allokálása.