Orbán Viktor és csapata úgy készítette el az uniónak szánt magyar versenyképességi útmutatót, hogy eközben hazánk élenjár a versenyképtelenségben. Amikor egy osztály legrosszabb nebulója érzi magát felhatalmazva, hogy megmondja a frankót az éltanulóknak, mint például Lengyelországnak, amelynek exportja épp most hagyta el az orosz kivitelt.

Zsiday Viktor befektetési szakértő szerint az elmúlt 15 évben Magyarországon a munkaerő termelékenysége csupán körülbelül éves 1 százalékkal nőtt, ami borzasztóan kevés. A szakember úgy látja, hogy ennek a problémának a legfőbb okozója épp az Orbán-kormány, amely folyamatosan versenykorlátozó intézkedéseket hoz. Hogyan lehet ott versenyképesség-javításról beszélni, ahol korlátozzák a versenyt? Fából vaskarika. Zsiday Viktor hat pontban foglalja össze a kormányzat versenygyilkoló rendelkezéseit.

• A magyar kormányzat számtalan módon, és jellemzően nehezen kiszámíthatóan, ad-hoc jelleggel avatkozik be a piacba, ami rendkívüli megnehezíti a normális működést (egy nap alatt változó, időnként visszamenőleges, vagy azonnal bevezetendő szabályozások, különadók, stb.).
• Ehhez járul, hogy a hazai intézményrendszer függetlensége és gyorsasága is gyakran megkérdőjelezhető. Független, szakszerűen és gyorsan működő intézmények nélkül nincs jól működő piacgazdaság.
• Bizonyos szektorokban csak néhány, jellemzően államközeli szereplő van, ide betörni szinte lehetetlen.
• Más szektorokban a kormányzat egyes szereplőket támogat, másokat büntet, jellemzően a szocializmus logikájához hasonlóan a hatékonyabbaktól elvéve és a kevésbé versenyképesek felé átcsoportosítva.
• A gazdaság szereplői számára az EU-s és állami források megszerzésére optimalizálás gyakran jóval jövedelmezőbb, mint a piaci versenyben helytállni, ez nyilván torzítja számukra az ösztönzőket: ha pályázatírásban, lobbizásban, neadjisten korrupcióban kell jónak lenni, akkor nem a piaci működésre fogok koncentrálni. Ez egyfajta „resource-curse”.
• A gazdaságpolitika bizonyos elemei is a hatékonyság növelése helyett a gyengén működő szereplők kisegítésére irányulnak, ezek kiváló példája a forint állandó leértékelgetése, ami rövid távon segít az exportőrökön, de hosszútávon káros.

Zsiday Viktor úgy véli, a verseny folyamatos kormányzati korlátozása garancia arra, hogy a mostani 1 százalékos termelékenység-növekedésnél többre a jövőben sem számíthat Magyarország. Az Orbán Viktor által meghirdetett illiberális politika gyümölcsei a gazdaságban nem látszanak, ellenkezőleg csak a lemaradást erősítik.