Orbán Viktor elemzései még 15 éve is logikusak, tűpontosak voltak, amelyeknek észszerűségét nem lehetett vitatni, tárgyi tévedések pedig holdbéli távolságban sem tűntek fel a sorok között. Ez ma már sajnos nem így van, a tavalyi 56-os beszédében is található olyan rész, amelynek semmi köze a történelemhez, a valósághoz.

A Nyugat támogatásának hiányában a szovjet vezetők félúton meggondolták magukat: visszafordították a tankokat.

A valóság ezzel szemben, hogy a Budapestről kivonuló szovjet tankok irányítói nem gondolták meg magukat semmiben és nem fordultak vissza sem. A forradalom kitörésekor egyszerűen csak a főváros külterületén foglaltak el állásokat. Másrészt a Nyugat nem ígért konkrét támogatást, fegyvereset semmiképpen, de nagyon drukkoltak nekünk, ami miatt itthon sokan abba az illúzióba ringatták magukat, hogy majd segítségünkre sietnek. Erre valós esély nem volt, mindössze annyit tudtunk elérni, hogy az ENSZ-ben is téma lett a magyar ügy, amit azonban a szuezi válság elsöpört.

A mostani évértékelő beszéd egyik legneuralgikusabb pontja, amikor Orbán Viktor a Vatikánt emlegeti. Mint kifejti, a Nyugat a konfliktust nem elszigetelte, hanem összeurópai szintre emelte, minden ország az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokkal átszivárgott a béketáborból a háborúsba.

Maradtunk hát ketten: Magyarország és a Vatikán.

Sajnos ez az okfejtés így nem igaz, hiszen rajtunk kívül Ausztria és Svájc sem szállít fegyvereket Ukrajnába. Igaz, ők velünk ellentétben nem NATO tagok, de hát csak négyszemközt jegyezzük meg, a Vatikán sem az. Reméljük nem sértődnek meg a sógorok háborúpárti besorolásuktól, amire tényleg nem szolgáltak rá. Svájc viszont már kacérkodik a fegyverszállítás gondolatával, tehát előzetes megbillogozásuk, akár nemsokára illeszkedhet is az orbáni logikába. Most azonban még nem.