E fékhatás ellenére a belföldi vándorlás még mindig az átlagosnál nagyobb hatású e négy vármegyében. Az évente újonnan letelepülők országos átlagban a helyi lakosság 3 százalékát teszik ki, ezzel szemben Pest még tavaly is 4,1 százalékkal tartotta a rekordot, s a másik három vármegyében is az országos átlag feletti volt (3,3-3,5 százalék) a beköltözők aránya. Hasonlóan magas aránnyal ezek mellett még Nógrád, Zala és Heves szerepeltek.
Míg tavaly a vesztesek sokan voltak, mindössze egyetlen vármegye tudta növelni 2021-hez képest a nála új otthonra találók számát. Szabolcs-Szatmár-Bereg 16.146 költözője mintegy 2 százalékos növekedést jelentett, s a megelőző öt év átlagához képest pedig 10 százalékot is meghaladó pluszt.
Az egyes vármegyék között azonban abban is jelentős különbség mutatkozik, hogy honnan érkeznek, akik éppen az adott évben találnak náluk új otthont. Az országos átlag sok év óta változatlanul azt mutatja, hogy a belföldi költözők fele a megyéjét sem hagyja el. Így kivételesnek mondható Pest, ahova tavaly az új otthont találók 65 százaléka „kívülről” érkezett. A második legerősebb „vonzerővel”, 51 százalékkal Fejér bírt, míg a harmadik Jász-Nagykun-Szolnok (48 százalék). Velük szemben kitűnik a mezőnyből három olyan vármegye, amiknél a kívülről beköltözés aránya még az egyharmadot sem éri el: Borsod-Abaúj-Zemplén (24 százalék), az imént említett Szabolcs-Szatmár-Bereg (25 százalék), valamint Baranya (28 százalék). Az elemző szerint ezekben közös, hogy az átlagos négyzetméterárakat tekintve ugyan könnyebben elérhetőek, de a térségükből hiányoznak azok a fejlesztések, amelyek távolabbról is vonzhatnának letelepülőket.
