Vámosi-Nagy Szabolcs a Piac & Profit kérdésére elmondta: az ez évi adóemelés megjelenik az árakat terhelő áfában és a jövedéki adók emelésben - ez EU-elvárás volt -, amely nemzetközi szinten nem tűnik magasnak, ám a hazai árakhoz képest az, ezenkívül nőtt a cégautó- és a gépjárműadó, valamint a cafeteria közterhe is 10 százalékkal. Az adószakértő szerint e sorba tartozik az is, hogy az adójóváírás kivezetése nagyon sok vállalkozást a bérek emelésére kényszerít. Pozitívumnak tartja viszont, hogy sikerült megőrizni a 10 százalékos társaságiadó-kulcsot. (Az adószakértővel készült korábbi interjúnkat itt olvashatja.)
Már az egykulcsos arányos személyi jövedelemadó bevezetése is komoly terhet jelentett a cégeknek, különösen ott, ahol jelentős az alacsony béren foglalkoztatottak aránya.
- Az „arányos" szó használatát nem értem. A progresszív adókulcs is arányos, progresszíven, a lineáris pedig lineárisan. Az egykulcsos szja bevezetésével immár második éve az átlagosan és az átlag alatt keresők nettó jövedelme csökkent a korábbi nettó pozíciókhoz képest. A helyzetet rontja az adójóváírás egy lépésben való kivezetése. Adószakmailag egyetértek a döntéssel: az szja tisztább és átláthatóbb lett. Társadalmi, szociális és gazdasági hatásait tekintve viszont kérdéses. Ezért kényszerülnek a munkáltatók átlagosan öt-hat százalékos béremelésre.
Képesek lesznek rá?
- Egyes ágazatok valószínűleg nem. Még nem látni, hogy az elbocsátások száma fog megugrani, vagy a munkaidő csökken, legalábbis papíron. Az is lehet, hogy mivel a törvény - amúgy helyesen - lehetővé teszi a visszamenőleges bérkompenzációt, lesznek cégek, ahol majd áprilisban emelnek bért. Az állam három eszközzel próbálja indirekt módon rákényszeríteni a kompenzációra a versenyszféra szereplőit. A munka törvénykönyvében szerepel, hogy az alkalmazottak kétharmadánál a nettó/nettó pozíció nem romolhat. Mivel ez feltétele a közbeszerzésen indulásnak és az állami pályázatokban való részvételnek, a jelentős mértékben az állami megrendelésekből élő szektorok szereplői rákényszerülnek a béremelésre. A szociális hozzájárulási adóból igényelhető kedvezményt külön kormányrendelet szabályozza, ehhez a dolgozók száz százalékánál kell kompenzálni a bérkiesést. A harmadik eszköz a támogatás, amelyre pályázni lehet, de erre kis összegek vannak. A foglalkoztatáspolitikai helyettes államtitkár legutóbb 25 milliárdról beszélt. Kérdés, hogy lesz-e több. Különösen, hogy a Malév-ügy és a Nokia kivonulása is megrendítheti a büdzsé helyzetét.
A cégeknek hatalmas teher a kormány szja-politikája, és a munkavállalók jelentős része is veszít. A nagyléptékű minimálbér-emelés is legfeljebb a nettó érték megőrzésére elég, reálértéken csökkennek a bérek. Ki nyer?
- Magyarországon a jövedelemtulajdonosok egynegyede minimálbér körüli jövedelmet vall be. Ennek emelése 18 százalékkal valóban sok mikro- és kisvállalat számára komoly gond, miközben a munkavállaló a 93 ezer forintból épp annyit kap kézhez, mint tavaly a 78 ezerből. Az adójóváírás kivezetése miatt nominálisan sem jelentkezik fizetésemelés. Azoknak az iparágaknak a helyzete, ahol sokan élnek minimálbérből - könnyűipari, mezőgazdasági kisvállalkozások -, aggasztó. Az első Fidesz-kormány 2000-ben egyszer már radikálisan hozzányúlt a minimálbérekhez. 2001-ben jelentősen megnőtt a munkanélküliség, a varrodák például eltűntek. A minimálbér emelése azonban tisztítja is a gazdaságot. Sokan hivatalosan minimálbéren foglalkoztatottak, valójában viszont a jövedelmük jelentős részét „zsebbe" kapják. Ebben a körben nőhet a látható jövedelem aránya.
Idén stagnálásra, egyes gazdaságkutatók szerint visszaesésre számíthatunk. Nem szerencsésebb ilyen változásokat növekedési időszakban hozni?
- Az adók emelésére soha nincs „optimális körülmény". Abban az összefüggésben egyetértek az adóemeléssel, hogy sem a költségvetési hiány, sem az államadósság tovább nem növelhető. Ez zajlik a hetvenes évek óta Magyarországon, aminek az lett az eredménye, hogy ma az adósságszolgálat megegyezik az szja-bevétellel. Mindkettő 1400 milliárd forint körüli, azaz, ha nem lenne államadósság, nem kéne szja-t fizetni. A helyzet nem tartható, de nem azért, mert az IMF nem szereti, hanem azért, mert a gyerekeink és unokáink életszínvonalát költjük el. A helyzet megváltoztatásának egyik módja az adóemelés, a másik a kiadások csökkentése. Ez sem egyszerű, és kétélű. A közigazgatásból most hatezer embert bocsátanak el. Az adóigazgatás területén már volt durva létszámcsökkentés, de ha a külföldi befektető csak hónapok múlva kap választ a kérdésére, bizonyára nem ezt az országot választja. Adóemelésre tehát szükség van, a technikáján lehet vitázni.
Az egykulcsos szja jövedelemkiesést okoz a költségvetésnek. Ez nem ellentétes az adóemelés szükségszerűségével?
- Valóban, nem biztos, hogy ez a jó gazdaságpolitika. Tény, hogy meg kell osztani a terheket, idővel azonban minden közterhet a lakosság fizet, a kérdés az, hogy mikor, és mennyit. Az egykulcsos adó vitája álvita abban az értelemben, hogy ez nem gazdasági kérdés. Azt kell eldönteni, hogy megjelenítünk-e szociálpolitikai tartalmat az szja-ban, vagy nem. A jövedelemszabályozási funkciót a mostani törvény lineárisan arányos elvonással kívánja teljesíteni, ebben az összefüggésben kiveszik a szociálpolitikát az szja-ból, igaz, nem teljes mértékben, hiszen például a családi pótlék adómentes. Nekem nem szimpatikus ez az adórendszer, amivel - durván leegyszerűsítve - csatlakoztunk a Kelethez. Tőlünk nyugatabbra nincs lineáris adórendszer. Általános vélekedés szerint nem engedhetik meg maguknak ezt a technikát, mert ez nem más, mint törvényi eszközökkel történő jövedelemátcsoportosítás a gazdagok javára, a szegények terhére. Magyarország ezt nem mondja, ahogyan Románia, Bulgária, Szlovákia és Oroszország sem. Más kérdés, hogy a progresszív adó kulcsa valóban túlságosan magas volt. Az is igaz, hogy a lakosság egynegyede fizette a jövedelemadó nagy részét - ahogyan a miniszterelnök érvelt -, de ez a durva progressziónak volt az eredménye. A felső kulcs csökkentése gazdaságpolitikailag indokolt lett volna. Amúgy idén átmenetileg sávosan progresszív az adórendszer: a 16 százalékos kulcs mellett 20,32 százalék. Jövőre válik tényleg lineárissá.
A miniszterelnök szerint az egykulcsos adóra a középosztály védelme érdekében van szükség. Ön hogy látja?
- Az egykulcsos adó nem oldotta meg az ország problémáját, és társadalompolitikai feszültségeket hozott létre. Az előnyök nem látszanak a gazdaság kifehérítése tekintetében sem. A lineáris adó ugyanis nem fehérít. Ha 100 egység bért ad a munkáltató, 27 százalék szociális foglalkoztatási adót fizet utána. A dolgozó a 100 egységből ma 18,5 százalékos saját járulékot fizet. Ha nincs személyi jövedelemadó, akkor is elmegy 45,5 százalék. Hiába csökkentem az szja-t, a magas járulékok miatt fennmarad a feketefoglalkoztatás.
Mi lett volna hatékony lépés ön szerint?
- Amennyiben lett volna tartalék a költségvetésben, értelemszerűen a foglalkoztatói tb-járulékot kellett volna csökkenteni az olcsóbb foglalkoztatás érdekében. Ezzel szemben nőttek a minimálisan fizetendő társadalombiztosítási járulékok. Az szja-kulcs csökkentése a munkáltatónak csak akkor előnyös, ha ennek következtében nőnek a nettó bérek, így nem neki kell bért emelni. Magyarországon viszont nem állt elő ez a helyzet. A lineáris adó szerintem szociális alapon akkor indokolható, ha a nagyobb jövedelemmel rendelkező máshol fizet többet.
Adminisztratív egyszerűsítést is ígért a kormány. Ez megvalósult?
- Némely pontokban. A SZÉP-kártya például jelentősen egyszerűsíti a cafeteria-juttatások kiosztását.
