Az elmúlt bő évtizedben a kivándorlás a magyar munkaerőpiac egyik meghatározó jelenségévé vált: évente több mint 40 ezer fizikai és szakmunkás dönt a külföldi munkavállalás mellett, illetve azok, akik külföldön folytatják tanulmányaikat, jellemzően a szellemi munkakörök területén is a kinti elhelyezkedést választják.

Bár egyes becslések szerint a külföldön élő magyarok száma már a 770 ezer főt is elérheti, a legfrissebb adatok a trend mérséklődésére utalnak. Magyarország elvándorlási mutatója (a lakosság 3,92-5,3 százaléka él külföldön) uniós összevetésben a középmezőnybe tartozik, ami kedvezőbb a régiós társak, például Románia (16,5 százalék) vagy Horvátország (15 százalék) adatainál.  Ugyanakkor a WHC szakértői szerint az utóbbi időszak hazai változásai fokozatosan átírják ezt a jelenséget, és egyre több tényező szól amellett, hogy érdemes újraértékelni a külföldi munkavállalás előnyeit és a magyarországi lehetőségeket.

A nagyberuházások, különösen a debreceni és szegedi ipari központok fejlődése, új szintre emelte a hazai munkaerőpiaci versenyt. Az itt megjelenő munkáltatók nemcsak bérekben, hanem komplex juttatási csomagokban is versenyképes ajánlatokat kínálnak. A lakhatási támogatás, a cafeteria-elemek, az utazási hozzájárulás és a stabil, hosszú távú munkalehetőség együttesen olyan értéket képviselnek, amely reálértéken már sok esetben megközelíti a külföldön elérhető nettó kereseteket.