A kakaóbab három legnagyobb termelője Elefántcsontpart, Ghána és Indonézia, míg a prémium minőségű kakaó legnagyobb szállítója Ecuador. A növény környezeti igényei miatt földrajzilag behatárolt a termőterület, így szállítói oldalon erősen koncentrált a piac, a globális kakaókínálat közel 60 százalékát ugyanis a két afrikai ország adja. Az elefántcsontparti kakaóföldek azonban az átlagosnál melegebb és szárazabb időjárás, illetve az országon áthaladó Harmattan passzátszél hatására kiszáradnak. Az afrikai ország így az átlagos terméshozamhoz képest közel 40 százalékkal kevesebb kakaóbabot tudott a világpiacra bocsátani, ez pedig árrobbanáshoz vezetett – a kakaóbab tonnánkénti árutőzsdei ára egy év leforgása alatt 400 százalékkal emelkedett, idén januárban már a 7 ezer dolláros szintet kóstolgatta.
Az Európai Csokoládé-, Keksz- és Édességipari Szövetség (CAOBISCO) jelentése szerint a világ kakaóbab-termelői az utóbbi öt évben már nem tudták kiszolgálni a keresletet, és sajnos várható, hogy a hiány a következő években még nagyobb lesz. A klímaváltozás, az El Nino és más időjárási jelenségek, valamint a kártevők pusztítása mellett a helyzetet ugyanis rontja, hogy Afrikában a kistermelők elaprózott földeken, a fiatalok elvándorlásától is szenvedő ültetvényeken, alacsony hatékonysággal dolgoznak, így eleve rosszabb termésátlagokat érnek el. Különösen Ázsiában ugyanakkor egyre népesebb és nagyobb vásárlóerejű középosztály igényli az édességeket, tovább mélyítve a kínálat és a kereslet közötti szakadékot, és borítékolva a kakaó további drágulását.
