A költségvetési hiányra gyakorolt hatás ennél összetettebb, és nem egyirányú. Az uniós projektek előfinanszírozásakor az állam először saját forrásból, illetve hitelből fizeti ki a beruházásokat, miközben az EU-s támogatás csak később érkezik meg. Emiatt a pénzforgalmi hiány és az eredményszemléletű, ESA-hiány között jelentős eltérés alakul ki. Az RRF-megállapodás teljes nettó hatása 491 milliárd forinttal, mintegy 0,5 százalékponttal javítja a 2026-os egyenleget, amelyben már a visszamenőleges támogatások egyenleget javító, valamint az új uniós hitelek hiányt növelő hatása is megjelenik. Ezek részben kioltják egymást, így mérsékeltebb nettó hatást eredményeznek.
Az uniós források a beruházásokon keresztül a GDP-t is növelik, ugyanakkor reálgazdasági hatásuk a várakozásokhoz képest mérsékelt. Ennek egyik oka, hogy a források jelentős része már megvalósult vagy előfinanszírozott projektek megtérítését szolgálja, amelyek összességében 969 milliárd forintot tesznek ki.
Másrészt az uniós beruházások importtartalma magas, így a kiadások egy része nem a hazai hozzáadott értéket növeli. Ezért az uniós források 2026-ban és 2027-ben 0,1–0,2 százalékponttal emelik a GDP növekedési ütemét, ami a teljes forrásösszeghez képest mérsékelt hatást jelent.
Az uniós forrásokhoz való hozzáférés a finanszírozási költségeken keresztül is javítja a költségvetés helyzetét. A források beérkezése és az uniós viták rendeződése mérsékelte az ország kockázati prémiumát, ami az állampapírhozamokon keresztül alacsonyabb kamatkiadásokat eredményezett. A bruttó kamatkiadások (a jelenlegi hozamszint mellett) a GDP 3,8 százalékáról 2028-ra 3,1 százalékra csökkennek. Az EU-val történő „kiegyezés” erősítette a forintot, ami csökkentette a devizában fennálló adósság forintértékét és így az államadósság/GDP mutatót is. Ennek oka, hogy az árfolyam 10 forintos erősödése 0,7 százalékponttal mérsékli a GDP-arányos államadósságot.
