Nincs olyan külföldi befektető, akinek ne lenne kötelessége most óvakodnia a magyar fejleményektől, véli Hans Redeker, aki szerint a december végén elfogadott jegybanktörvény miatt a Nemzeti Bank függetlenségét, az új alkotmány miatt pedig magát a nyugati típusú demokráciát látják veszélyben azok, akiknek pénzük van Magyarországon.
– Abból kell kiindulni, hogy a befektetési stratégák két évtizeden át Magyarországot olyan országként kezelték, amely egyre szorosabban kötődik a nyugati világhoz, uniós taggá válása óta pedig annak részeként tekintettek rá. Ennek alapján nem volt ok nagy aggodalomra a befektetett pénzek sorsát illetően. De most már van, hiszen kockára tették a jegybank függetlenségét, holott nyugaton ez az intézmény egyfajta megbízható őrszerepet játszik a külföldi tőke számára – mondja a Morgan Stanley fő devizapiaci stratégája, aki szerint totálisan félreértik a helyzetet azok, akik Magyarország elleni nemzetközi spekulációt sejtenek a forint esésének hátterében. (Orbán Viktor miniszterelnök is erről beszélt december elején.)
Hans Redeker úgy véli, hogy a forint hanyatlása (szerdán történelmi csúcsot lépett át az árfolyam) – az országon jelenleg eluralkodó politikai bizonytalanságon túl – más tényezőre is visszavezethető. Az egyik immár történelem, igaz csupán néhány évvel ezelőtti história, állítja a szakember. „Szabályosan divattá vált az úgynevezett „carry-trade”, amelynek az volt a lényege, hogy hallatlan mennyiségben vettek fel pénzeket befektetők, kormányok illetve magánszemélyek a legalacsonyabb kamatot kínáló Svájcban és Japánban. Így tehát frankban és jenben eladósodtak, ugyanakkor ezt az olcsó pénzt áttették azon országok, például Magyarország devizáiba, amelyek a legmagasabb kamatokat kínálták. Ez a buborék addig fújódott, amíg kipukkadt. Ennek korábban haszonélvezői voltak, most pedig szenvedői a magyarok.”
A szakember egy harmadik tényezőt is említ, amely a forint mellett a cseh koronát, a zlotyit és a lejt is gyengíti. Ez pedig az európai bankszektor gyengesége és ezzel párhuzamosan a nagy befektetők, államkötvény vásárlók kockázatvállalási kedvének csökkenése. Mindennél fogva a tőke- és bizalomhiányban szenvedő nyugati bankok kénytelenek leépíteni pozíciókat és ezt a folyamatot a kevésbé stabilnak tartott közép-európai térségben kezdték meg.
„Már csak ezért is lényeges Magyarország ügye, mert a magyar bizonytalanság gyengíti Magyarország szomszédjainak pénzügyi pozícióit, sokan – Londonban vagy New Yorkban és Tokióban – attól tartanak, hogy a magyarországi politikai bizonytalanság átterjed a környezetre is”, olvasható az interjúban.
Amerika húzza ki Európát
Redeker úgy fogalmaz: „szédületes butaságot” beszélnek azok is, akik azt feltételezik, hogy a gazdaságilag és politikailag erős országok vagy komoly befektetői csoportok bármelyike érdekelt lehet az euróövezet széthullásában. Az Európai Unió összeomlásából ugyanis nem származhat haszna az égvilágon senkinek sem, kára, felbecsülhetetlen kára azonban annál inkább. Amerikai bankok, befektetési csoportok százai azonnal tönkremennének, állítja a szakember.
Szerinte valószínűtlen az euró összeomlása, még akkor is, ha a Morgan Stanley hivatalos előrejelzése az, hogy az euró még jócskán teret veszít az idei évben az amerikai dollárral szemben. (Londoni pénzügyi elemzők prognózisa szerint "99 százalék", hogy a valutaunió előbb-utóbb szétesik, és a folyamat nagy valószínűséggel az idén megkezdődik.) Az elemzőház tavaly novemberben azt mondta, hogy 2012 végére egy euró már csak egy dollár húsz centet fog érni és ma is így gondolják. Ettől függetlenül Redeker szerint az euróövezet megmarad és egyetlen ország kilépését sem tartja reális forgatókönyvbe illőnek.
Az Egyesült Államok szerinte bizonyíthatóan kezd kilábalni a válságból és elsőként lesz túl a nehézségeken köszönhetően Amerika központi bankja, a FED és kormánya rendkívül felelősségteljes politikájának. „Úgy teszik a dolgukat, hogy abból nemcsak Amerikának, hanem Európának is nagy politikai, gazdasági illetve pénzügyi haszna legyen”, véli.
A pozitív jelek ellenére a FED most még nem fog szigorítani, sőt az is lehet, hogy még egyszer lesz quantitative easing, azaz monetáris könnyítés, ami a nemzetgazdaságot újabb pénzek bepumpálásával serkenti. Noha ezzel kétségtelenül még előnyösebb helyzetet teremt az amerikai gazdaság szereplőinek, mégis kijelenthető, hogy ezúttal már az európaiak dolgát akarja igazából megkönnyíteni, állítja Redeker.
Az interjú teljes terjedelmében az Alapblogon olvasható
