Miért gyengélkednek az illiberális gazdaságok?

Mintha egymás után dőlnének be az autokratikus államok gazdaságai: az orosz rubelválság után Törökország és Venezuela is bajba került. Szakértőket kérdeztünk arról, hogy ugyanattól a betegségtől szenvednek-e az illiberális rezsimek, vagy elszigetelt esetekről van szó.

A 2000-es évek elején úgy tűnt, megingott a demokratikus észak-amerikai és nyugat-európai államok gazdasági dominanciája, és a klasszikus nyugati modell (liberális demokrácia és piacgazdaság) új kihívót kapott. A BRIC-országok előretörése, Szingapúr sikere és az Amerikából kiinduló válság azt a látszatot keltette, hogy a hagyományos demokráciákkal legalábbis egyenrangú gazdasági-politikai modell jelent meg olyan országok képében, mint Oroszország, Törökország vagy Kína. Ezekre az államokra a demokratikus intézmények, a fékek és ellensúlyok rendszerének leépítése és a gazdaság nagyfokú állami kontrollja jellemző.

A kapitalizmus alternatívája, vagy bukás?

Nem az amerikai szankciók miatt rengett meg a török gazdaság
A jelzésértékű amerikai szankciók csak a puskaport berobbantó szikra, a török devizaválságot mélyebb strukturális problémák, elsősorban a török cégek devizahitel-válsága okozza. A klasszikus közgazdaságtan ilyenkor kamatemelést ír elő, Erdogan elnök és a jegybankot irányító veje azonban unortodox nézeteket vallanak a gazdaságról, ebből pedig komoly válság is lehet.
A közelmúltban azonban rájárt a rúd a tekintélyelvű, unortodox gazdaságpolitikát folytató államokra. 2015-ben az olajár zuhanását megszenvedte Oroszország és a szocialista berendezkedésű Venezuela. Oroszországnak pedig máig problémát okoznak a külpolitikai konfliktusok miatt bevezetett nyugati szankciók. Idén megbukott és korrupciós vádakkal bíróság elé állt a Malajziát hosszú ideje uraló, a gazdaságot családi vállalkozásként kezelő Najib Razak miniszterelnök, miközben az ország az államcsőd szélén egyensúlyoz.

Idén augusztusban pedig Törökország volt soron, ahol Recep Tayyip Erdogan elnököt nemrég teljhatalommal ruházták fel. A 2016-os puccs utáni politikai tisztogatások és a kiépülő egyeduralmi rendszer közvetlenül kapcsolódik a kibontakozó válsághoz. Bár a török gazdaságot már régóta súlyos strukturális problémák feszítették, a lavinát mégis az USA-val kialakult, egy fogva tartott amerikai állampolgár miatti konfliktus indította el. A piacot nem nyugtatták meg különösebben a kormány lépései sem, például az, hogy Erdogan mereven elzárkózik a kamatemeléstől – tekintve, hogy az államfő ma teljes befolyást gyakorol a jegybankra (a bank élére nemrég egyik rokonát nevezte ki), ilyen válságkezelő lépésre nem is lehet számítani a közeljövőben.

„Rossz császárok kora”

Egyes elemzők már arról beszélnek, hogy az említett államok ugyanabba a csapdába estek, ami speciálisan az „erős emberek” irányította rezsimekre leselkedik. George Magnus, az Oxfordi Egyetem közgazdásza a Prospect magazinban arról írt, hogy beköszöntött a „rossz császárok” kora. A kifejezés Kínából származik, és az 1982-ben, Mao Ce Tung halála után bevezetett mandátumlimitre utal: a Kínai Kommunista Párt időkorlátot vezetett be az elnöki pozíció betöltésére, hogy megakadályozza, hogy a következő vezető „rossz császárrá” váljon, azaz hosszú kormányzás után a fejébe szálljon a hatalom. Magnus szerint ebbe a csapdába esnek bele az olyan országok, amelyeket hosszú ideje ugyanaz az erős ember (Putyin, Erdogan, de ide sorolja a magyar és a lengyel vezetést is) irányít. Mint írja, uralmuk elején még hasznos volt, hogy könnyen tudnak új szabályozásokat bevezetni és állami erőforrásokat mozgósítani, csakhogy a gazdaság feletti ellenőrzés az idő előre haladtával már inkább teherré válik: a vezetők egyre gyakrabban hoznak rossz döntéseket, kiszámíthatatlanná válnak, ami miatt a korábbi gyors gazdasági növekedés is megakad.

Magnus következtetése szerint a tapasztalatok nem azt mutatják, hogy a diktatórikus rezsimek képesek hosszú távú gazdasági stabilitást teremtetni – ez eddig csak kisebb, főként olajtermelő államokban sikerült, több viszont a negatív példa, mint Zimbabwe, Kuba vagy a közel-kelet országai. Mint írja, az ilyen országokban az átláthatóság hiánya, a megkérdőjelezhetetlen ideológiával áthatott politika és a haveri kapitalizmus kialakulása mind hátráltatják a növekedést. Megjegyzi: Kínában Hszi Csin Ping épp a közelmúltban szüntette meg az 1982-ben bevezetett mandátumlimitet, így jó eséllyel Kína stabilitása is meginoghat.

Danang, 2017. november 11.
Csoportkép az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) szervezete 25. csúcstalálkozójának résztvevőiről a vietnami Danangban 2017. november 11-én. Az első sorban (b-j) Hszi Csin-ping kínai, Tran Dai Quang vietnami és Joko Widodo indonéz államfő, illetve Abe Sindzó japán miniszterelnök, hátul (b-j) Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki, Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök, valamint Prajuth Csan-ocsa thaiföldi miniszterelnök.  - Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Jorge Silva

A demokratikus államok versenyképesebbek

Az általunk megkérdezett közgazdászok szerint valóban van összefüggés a versenyképesség és a demokratikus berendezkedés között, bár úgy vélik, Oroszország, Törökország és Venezuela nem vehetők egy kalap alá, a gazdasági problémákat az egyes országok egyedi jellemzőire lehet visszavezetni.

„Ha általánosan tesszük fel a kérdést, akkor sok példa mutatja a demokratikus és szabadpiaccal működő államok gyengeségeit is: van válság, gondoljunk csak a dotcom-lufira, a subprime-válságra vagy a japán recesszióra” – mondta a Piac & Profitnak Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke. Hozzátette viszont, hogy a demokratikusabb államokban jellemzően jobb az életminőség, és ez általában kihat azok versenyképességére is. „A versenyképességi listákat jellemzően azok az országok vezetik, ahol a szabadság- és demokráciaindex a legmagasabb: ilyen például Finnország és a skandináv államok, Németország és Ausztria. A külföldi befektetőknek hosszú távú stabilitás és kiszámíthatóság kell, a belső népességnek pedig a szabadság érzése – ahol ez a két szempont teljesül, gazdasági szempontból ezek a legsikeresebb államok.”

Magyarország döntéskényszerben
Hamarosan el kell döntenünk, hogy Európával tartunk, vagy kívül maradunk a szorosabb integráción. Magyarországnak egy nagyon világos igent, vagy egy nagyon világos nemet kell mondania a szorosabb uniós integrációra, és a döntésnek húsba vágó anyagi következményei lesznek – figyelmeztetett Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke a Piac & Profitnak adott korábbi interjújában.
Vértes András megerősítette, hogy a török gazdaság problémáit jelentős részben a kiszámíthatatlan politikai döntések okozták. „A ’90-es években Törökország még közeledett a nyugati demokráciákhoz, az EU-tagság is szóba került, amit egyébként az Egyesült Államok erősen támogatott. Erdogan kezdetben támogatta, de uralma közepén megtörte ezt a folyamatot, ami nagyban csökkentette a befektetői bizalmat. A tekintélyelvű államok képesek gyors váltásokat végezni, de ezt a befektetők általában nem szeretik, hiszen ők 20-30 évre szeretnék előre látni, milyen gazdaságpolitikát fog folytatni egy állam – mondta. – Törökország abból a szempontból speciális eset, hogy ott kiemelkedően nagy a külföldi tőke súlya, azaz a nemzetközi piactól, befektetők optimizmusától nagyon erősen függ a gazdaság. Ilyen helyzetben különösen nagy probléma, ha a kormány rendre külpolitikai konfliktusokat vállal a gazdasági partnereivel is.”

Bizalmi válság

Magas István, a Corvinus Egyetem professzora szintén azt mondta, hogy „az intézmények minősége, a fékek és ellensúlyok rendszere és a gazdasági prosperitás összefügg”.

„Az USA világgazdasági ereje azon is alapul, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrzik, a jogrend stabil, és a szerződések kikényszeríthetőek. Összességében ronthatja a befektetői bizalmat, ha ezek az elvek egy országban nem érvényesülnek” – fogalmazott. Szerinte Törökországgal szemben éppen ilyen bizalmi válság alakult ki a befektetők között: a líra árfolyamcsökkenése és az, hogy a törökök az új, 10 éves lejáratú államadósság után rendkívül magas, 18 százalékos kamatot fizetnének, jól mutatja, hogy a nemzetközi piac csak irreális áron finanszíroz, valójában nem megbízható partnernek tartja a török kormányt.

Recep Tayyip Erdogan török elnök - Fotó: MTI/EPA

„Önmagában az, hogy Erdogan autoriter módon kormányoz, egy nemzetközi vállalatnak még nem okozna problémát. A külföldi befektetők abban érdekeltek, hogy a gazdaságpolitika minimum 4-5 évre előre látható legyen, és a nekik ígért feltételek ne változzanak. Ez ma nem mondható el Törökországról.” Magas István szerint a befektetők Törökország külpolitikáját, annak bizonytalanságát látják az egyik legnagyobb problémának. A kormány folyamatosan konfliktusokba bonyolódik a gazdasági partnereivel, köztük az EU-val és az USA-val, a szíriai kérdésben nyílt és máig lezáratlan ellentét van a törökök és a NATO többi országa között. Ez a török gazdaságot is hátrányosan érinti, nemcsak a mostanihoz hasonló szankciók miatt, hanem mert Törökország számos hadiipari üzlettől is eleshet.

Az eurónkba kerülhet Paks II.
Jól teljesít Magyarország, a gazdaság teljesítménye megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek akár az euró gyors bevezetéséhez is szükségesek lehetnek. Kérdés, hogy ez a helyzet meddig áll fent, illetve milyen kockázatok vannak még előttünk - mondta korábban a Piac & Profitnak az európai és a magyar gazdaság kilátásairól szóló beszélgetésünkben Magas István egyetemi tanár.
Átvehető a kínai modell?

Az autokratikus rendszerekre általában jellemző, hogy a kormányok a gazdasági (tőke- és pénzpiaci) folyamatokat is igyekeznek kézben tartani. Ez egy válság idején némi előnyt jelenthet. „Törökországban azonban a nemzetközi befektetők azért is aggódnak, mert úgy látják, sosem lehet tudni, hogy egy autoriter állam, egy ilyen szorult helyzetben (devizahiány) nem tenné-e rá a kezét külföldi magánvagyonokra is – mondta Magas István. – Emiatt a befektetők, hitelezők is jóval óvatosabbak, mint máshol. Az ilyen típusú államokban a korrupció is nagyobb problémát jelent, mint a klasszikus demokráciákban, ez eleve rombolja a befektetői bizalmat. Az autokráciákban általában nincs meg az a kiforrott intézményrendszer és piaci struktúra, ami megakadályozhatná a korrupciót, hiányzik a versenyhatóságok által garantált tisztességes verseny, valamint a gyors és megbízható konfliktusrendezés, bíráskodás” – tette hozzá.

Vértes András szerint nem igazán lehet összehasonlítani a mostanában gazdasági problémákkal küszködő államokat. „Bár Venezuela ugyanazt az alacsony olajárat szenvedte meg, mint Oroszország, a dél-amerikai ország vezetői már évtizedek óta sorozatban hozták a rossz döntéseket. Ezzel szemben Putyin vagy Hszi Csin Ping felkészült autokraták, akik tisztában vannak vele, hogy a rendszerük milyen csapdákat tartalmaz, és igyekeznek ezek között navigálni. Nem jelenthető ki tehát, hogy minden illiberális rendszer törvényszerűen a gazdasági csőd felé halad. Azzal együtt, hogy versenyképesség például az összes ilyen rendszer számára probléma.”

Folytatódik az adok-kapok az USA és Kína között
Újabb, 60 milliárd dollárnyi értékű amerikai árut érintő szankciós listát jelentett be Kína, válaszul az amerikai importvámokra.
Magas István szintén úgy véli, nem lehet „tételszerűen”, általánosságban arról beszélni, hogy a közelmúltban éppen az autokratikus országok a tekintélyelvű kormányzás miatt jutottak bajba, hogy csak ez a kormányzási mód okozta a gazdasági problémákat. „Venezuela esetében például az egyik probléma az volt, hogy az állam a bevételeivel, melynek nagy részét az olajexport hozza, rosszul gazdálkodott. Oroszországnak pedig – olaj és gáz export függősége miatt – változatlanul fájdalmasak a nemzetközi kereskedelmi szankciók, emiatt csak nagyon drágán tud tőkét szerezni nemzetközi pénzpiacokon.

Annak a tendenciának, hogy a tekintélyelvű államok kevésbé sikeresek, látszólag ellentmond Kína példája. Az ázsiai ország gazdasága stabilan növekszik, és cégei egyre jobban teljesítenek a nemzetközi piacon is, annak ellenére, hogy egy pártállami rendszerről van szó, ahol a gazdaságban jelentős a központi tervezés, az állami cégek, tőkealapok súlya.” Magas István szerint ugyanakkor Kína nem igazán a sikeres gazdaságpolitikája, hanem egyszerűen az állami pénzeszközök méretei okán került be a gazdasági világhatalmak közé.

„Nem beszélhetünk arról, hogy a kínai irányított gazdaság alternatívája lenne egy nyugati típusú, de vegyes piacgazdaságnak. A kínai gazdasági modell másolása nem jó opció a kisebb államok számára, mivel azok nem tudnak olyan erőkoncentrációval ugyanakkor hatékonysághiánnyal együtt élni, mint a közel másfél milliárd lakost képviselő kínai állam” – mondta. Vértes András szintén azt hangsúlyozta, hogy a kínai gazdaságot a felszín alatt komoly strukturális problémák feszítik, több iparága még a szocialista időkből megörökölt módon, veszteségesen, állami pénzből fenntartva működik.

Bemutatjuk a Piac & Profit Online Akadémia kurzusvezetőit!
Új szolgáltatással jelentkezik a Piac & Profit a hazai kkv-döntéshozók üzleti tudásának gyarapítása érdekében. Piac & Profit Online Akadémiát indítottunk a Piac & Profit Konferenciák legsikeresebb, legjobb előadói kurzusvezetői közreműködésével. Az online képzések egyre népszerűbbek, sokak számára elérhetőbbek. A konferenciákon felhalmozott tudásokat ajánljuk a kkv-döntéshozóknak és az adott szakma jövőjét előre megismerni akaróknak.

Véleményvezér

Kísértetszállodát talált Hadházy Ákos

Kísértetszállodát talált Hadházy Ákos 

Különös pénzosztások az idegenforgalmi beruházások körül.
A korrupció rontja a boldogságindexet

A korrupció rontja a boldogságindexet 

Ötvenhatodik helyen a magyarok.
Hadházy Ákos újabb fél méter magas kilátót talált 217 millió forintért

Hadházy Ákos újabb fél méter magas kilátót talált 217 millió forintért 

Lombkoronasétány helyett ezúttal nádkoronasétány épült.
Száguldhatna a forint, ha Orbán Viktor kiegyezne az unióval

Száguldhatna a forint, ha Orbán Viktor kiegyezne az unióval 

A jogállamiság helyreállítása sok pénzt hozna.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo