A kritikus nyersanyagok körét az egyes országok határozzák meg. Ezek olyan anyagok, amelyek bizonyos iparágak számára elengedhetetlenek, mint például a hadiipar számára a wolfram és az antimon, az akkumulátoripar számára a réz és a lítium, vagy az elektronika és a megújuló energiaipar számára az ezüst – folytatta Pletser Tamás.

„Az akkumulátoriparban jelenleg a lítium számít az első számú ipari fémnek, az iránta való kereslet 2030-ig megduplázódhat a jelenlegihez képest” – tette hozzá Maróti Ádám, a Hold Alapkezelő portfóliómenedzsere. A lítiumkitermelés leginkább a 40 százalékos részaránnyal bíró Ausztráliába összepontosul, majd Chile következik 20 százalékkal. Kína csak 10 százalékos aránnyal rendelkezik, ugyanakkor a feldolgozói kapacitásoknak már a 80 százalékát birtokolja.

Ez stratégiai erőfölényt biztosít Kína számára a nyugati világgal szemben, amire a bevezetőben is említett geopolitikai mozgások csak ráerősítenek.

„Megszűnőben van a globális kereskedelem, a világ nyugati és keleti csoportra oszlik. A kettő közötti kereskedelem pedig megnehezedik. Kína ezt a helyzetet hajlamos politikai fegyverként felhasználni. Lítiumból bőven van a világban, viszont fontos lenne egy nyugati értéklánc felépítése” – fogalmazott Pletser Tamás. Maróti Ádám szerint ma már egy bánya elindítása nem csak attól függ, hogy milyen áron kereskednek az adott nyersanyaggal, és ennek fényében megéri-e belevágni a projektbe.

A szövetségi logika Grönland esetében is megnyilvánul. A Dániához tartozó szigetország feletti kontrollt a ritkaföldfém-lelőhelyek csak részben magyarázzák. Az Egyesült Államok számára fontos szempont az is, hogy ne más nagyhatalom tegye rá a kezét Grönlandra. Ahol egyébként a sarkvidéki viszonyok miatt az év tíz hónapjában jelenleg nem is lehet bányászni. A globális felmelegedés, a jégtakaró olvadása hosszabb távon javíthat ezen a helyzeten.